postagalamb.biz

 2 db műanyagtokos kitűnő állapotú 30 lyukas Benzing óra( nem qvarz ) és       1 db Benzig Paloma 30 lyukas, Qvarz, kifogástalan állapotban megbízásból eladó.
Érdeklődni: 30-9589-964 telefon, vagy faktumt@ipmedia.hu elérhetőségeken.
Irány árak: 35- 40 000 Ft.

1. Mi a véleménye arról, hogy a tenyésztőnek a következő év díjjait előző ősszel és télen kell megalapoznia?
2. Mire kell vigyázni a tenyésztésnél?
3. Milyen tanácsot tudna adni a tenyészpárok összeállításához?
4. Mi alapján választja ki tenyészgalambokat?
5. Milyen módszert alkalmaz a tenyésztésben, kihasználja- e a keresztezés adta előnyöket?
6. A legjobb galambokat mikor kell kivenni az utazó csapatból?
7. Mennyi idő elegendő ahhoz, hogy egy állományban a rokontenyésztés következtében rögzödjenek bizonyos tulajdonságok?

Miután többször részt vettem a németországi nagy rendezvényeken, a Kasseli és Dortmundi kiállítások és vásárok többnapos eseményein, tapasztalataimmal felkerestem a HAJDUVET ÁLLATGYÓGYSZER FORGALMAZÓ Kft. tulajdonosát Dr.Zsoldos István urat.
Beszámolóim, hozott prospektusaim alapján szinte azonnal átlátta azt a helyzetet amely a magyar, de elsősorban a Debrecen környéki galambászok segítségére lehet.
Már 2006 őszén az S-01 Egyesület tagjai részére termék bemutatót, szakmai előadást szervezett. Dr. Zsoldos úr.

Mi a véleménye a külföldi galambok behozataláról, mire célszerű odafigyelni?

Korábban ugyan már szó volt arról, hogy 1993-tól 2002-ig a postagalambokat „felcseréltem” a németjuhász kutyára. Azután visszatértem a kedvencekhez. Átvettem versenyzésre egyik barátom, Elek Péter állományát, amelyek a Mátyásföldi Mikó Jóska bátyámtól leszármazott német, Aschhaffenburgi Cibis galambok voltak.
A FŐNIX KLUB szervezésében részt vettem velük, két csapattal egy szervezett Sprint Bajnokságban.
A bajnokságot megnyertem, az első csapattal, míg a második csapat a második helyen végzett.

Rendkívül figyelemre méltónak tartom a Szövetség Elnökének Bárdos István úrnak felvetett gondolatait, amelyek átfogóan foglalkoztak a „múlttal – jelenünkkel – a jövő formálásával”. Több dologban egyetértek, és nagyon örülök, hogy ilyen széles körű vázlatot készített. Sok dologban vannak félelmeim abban a tekintetben, hogy hogyan gondolja ezeket a változásokat a „Demokrácia=népuralom” eszközeivel végbe vinni.

Legutóbbi beszélgetésünkkor abban állapodtunk meg, hogy meglátjuk milyen a honlap fogadtatása és milyen kérdésekről érdemes a továbbiakban beszélgetni.
Változatlanul az az igény, hogy szükség van olyan emberek tapasztalatait, korábbi tevékenységét, eredményeit bemutatni, akik tapasztalataikkal segíthetnek a jövő generációnak, a jelen és jövő postagalambászainak.
Folytassuk tehát.
Több email érkezett a tekintetben, hogy minél többet szeretnének a múltról, elsősorban a debreceni történésekről krónikákat, történéseket olvasni.

Tisztelt Sporttársak.

Néhány évvel ezelőtt, mikor megtudtam, hogy 2009-ben Dortmundban rendezik meg a postagalamb olimpiát, elhatároztam, hogy ha lehetőségem lesz rá, mindenhogy részt veszek ezen a világtalálkozón. Végül Fogarasi József és Farkas Sándor segítségével sikerült kijutnom Dortmundba.
Személykocsival mentünk, váltva, vezetve, a határtól kb. 12 órai autózás után értünk Duisburgba pénteken este, ahol a szállásunk volt. Egy kint élő magyar sporttárs, Kránitz László látott minket vendégül.

Szombaton reggel hatkor keltünk, gyors reggeli után indultunk, hogy a közelben tudjunk parkolni. Egy órai autóút után tűnt fel a Westfallen Halle jellegzetes épület tömbje. Nyitásra ott is voltunk. Sokan vártak a szemerkélő esőben a bebocsátásra. Végre bent vagyunk. Rengeteg, de rengeteg eladó, töménytelen áru. Az 5-ös csarnokban 139 stand volt kialakítva a 7-esben 51, és 57 tenyésztő kínálta eladásra galambjait. Elképesztő széles volt az áruskála, a pupillavizsgáló nagyítótól kezdve a szállító ketrecen át a lézergravírozású jelzőgyűrűig minden, de minden megvásárolható volt, ami a postagalamb sporttal összefügg.

Westfallen Halle

Az elektronika tovább hódít, már azt is meg lehet nézni, hogy milyen útvonalon, milyen pillanatnyi sebességgel, milyen magasan repülve tért haza kedvenc galambunk a versenyekről.

Természetesen találkozhattunk sportunk élő nagyjaival, az Eijerkamp család tagjaival, Henk de Werd, Teo Backs, a Herbots család, Drapa, Lottermann, Emiel Denys sporttársakkal. Találkoztunk a holland barátainkkal Jaap Kroese, Joke Hemholt, Jans Suurd, Jacob Poortvliet, Jan Vosmeier, Hegedűs Miklós, akik még Hajdúszoboszlóról, Frederic Basch és anyukája pedig Balatonfőkajárról ismerősek.

Kedves Fogarasi József Sporttárs először is szeretném megtudni mikor, és hogy jegyezte el magát a galambtenyésztéssel? Ön ugye Debrecenben él?

- Ez valamikor 1953-1954 tájékán történt. Még fiatalkorúként. Mivel akkor rendőrségi engedélyhez volt a galambtartás, pontosabban a postagalambtartás kötve, Édesapán lépett be az akkor már meglévő S-01 Postagalambsport Egyesületbe.
Első komolyabb galambot is Apám vette, Vári Anti bácsitól. Ez egy deres tojó volt és a fiatalok versenyén Ceglédről (150 km) 3. díjat nyerte.

A tagsági viszonyunk regisztrált és dokumentált, egyik sporttársunk ma is őrzi az akkori, idők taggyűléseinek jelentéti könyvét. Az történelemből még két adat. A debreceni egyesületet Jeskó Sándor és Tokai László (postatiszt) és Fazekas László alapították 1946 évben. A másik adat ennek az egyesületnek egy rövid ideig- akkor a Hortobágyra kitelepített- Anker Alfonz professzor is tagja volt. Mindegyik kiváló és nagytekintélyű emberrel személyesen is ápoltam sportkapcsolatot.

Az igazi sport galambászat szépségeit és nehézségeit pedig az ugyancsak sokak által ismert és tisztelt „jogász” Kovács Jóska bácsitól kaptam.

Én 1940-ben születtem és már 10 éves koromban a futballal jegyeztem el magam. Akkoriban divatos és nagyon patrióta módon úgynevezett utcacsapatok vetélkedtek egymással, már bajnokságszerű szervezésben.

A „Honvéd utca” csapatot én szerveztem meg 1950-ben, hozzám hasonló korú és néhány 1-2 évvel idősebb fiúból. Ezek közüli a fiukból, Kapusi testvérek, Cseke Árpi, Farkas Sanyi galambászok is lettek.

Mikortól számíthatjuk önálló és tudatos postagalamb tenyésztőnek, mert láttam a fényképeket, újság kivágásokat. Azok a futballról szóltak.

- A kérdés nagyon jó. Egészen 1974-ig a futball volt a középpontban. Aktív játékosként 1970ig az akkori MGM Vasas és ELEKTROMOS csapatokban NB II szinten, mint játékos, 1971-1975-ig, mint edző és sportvezető voltam a Titász Elektromos SE-nél.

A foci és az azzal járó utazások lehetőséget adtak arra, hogy mindig vigyek a Busszal magammal egy röptető kosárnyi galambot. Természetesen a csapattársak kiadós cukkolása mellett a feleresztésnél.

Mint már korábban említettem, az egyesület tagjaként szoros kapcsolatban voltam Kovács Jóska bácsi akkori egyesületi és Kelet II kerületi elnökkel. A sport és a galambok révén kapcsolatba kerültünk Molnár Tibor rendőrőrnaggyal a Debreceni Dózsa SE ügyvezető elnökével. Ez nagy találkozás volt, melynek még ma is élvezzük előnyét. Gyűjtő és klub helységünk a Dózsa kisstadionjában kapott helyet.

Később a „nagy létszámú” S-01 kettévált S-01 és S-10 jelűekre. Mi maradtunk a Dózsa S-01. Ez 1971-ben volt. Ekkor a szervezésekből adódóan ismertem meg Kállai Feri bácsit akkori Szövetségi Elnököt, Papp Pista bácsi Kelet I Kerületi elnököt, Deli Ferit, akkor még fiatal igencsak megnyerő és jó tollú újságírót.

Vannak közöttünk élő galambászok, akik még pakoltak versenyre a „KÉKCSODÁBA”, adtak fel vasúton egyesületi galambokat a Ferencvárosi rendező Pályaudvarra, hogy onnan tovább szállítva jussanak el galambjaink Drezdába, Lipcsébe, Berlinbe stb.

Nem hagyhatom ki a történelemből azt a Bagi Károlyt, aki Derecskei lakosként egyedüli egyesületi tagként Derecskéről- Debrecenbe kerékpárral hozta rendszeresen galambjait és versenyóráját a debreceni Nagyállomáson lévő „drótos” gyűjtő helyre.

Galambászkodásom meghatározó és legfontosabb állomásai akkor következtek, amikor a Debreceni Dózsa Szakosztályként, én szakosztályvezetőként szervezhettem és irányíthattam a postagalambsportot. A Dózsa akkor minden évben anyagi és természetbeni- elsősorban tehergépkocsival- segítette versenyeinket, azok felkészülését.

Kerületi szinten is jelentkeztek ennek jótékonyhatásai, első osztályú versenyzők lettek szép számban, akik az erkölcsi elismerés mellé anyagi és tárgyi jutalmakat kapta. A Dózsa férfi kézilabda csapata 1974- be kezdett a magyar élvonalba törni, 1975-ben lett Magyar Bajnok. A kisstadionban 10-11000 néző előtt vívta mérkőzéseit. De csak mi galambászok tudjuk, hogy ez az elején úgy indult, hogy mi galambászok voltunk a rendezők és halljanak csodát! A kezdetekben nem jegyet adtunk a nézőknek, hanem COCA-COLÁT!!!

Később beigazolódott, milyen fantasztikus ötlet volt.

Természetesen számtalanszor voltak Kézisek-Galambászok kispályás foci meccsek, vacsorák, baráti összejövetelek.