postagalamb.biz

— Arra kérem, hogy a mélyenszántó gondolatainak közreadása előtt mutassa be önmagát és családját!

— Úgy vélem, hogy ez esetben a bemutatkozásnál inkább arra vállalkozom, hogy megemlítsem azt a tényt, hogy feleségem és két gyermekem Péter és Zsuzsa már többször került egyéb írásokban említésre. A családom tagjai inkább ahhoz a munkához adnak segítséget, amely az egyesület vezetésében hárul rám.

Édesapám pedig a galambok gondozását vállalja magára, utolérhetetlen módon tisztán tartva a dúcokat és friss vízzel, élelemmel látja el azokat.

Sokirányú elfoglaltságom és igen aktív vezetői beosztásom mellett nagyon kevés idő jut az operatív galambászkodásra. Ezen a téren óriási segítség és munkamegosztás jött létre három éve Kállai Gyuszi és felesége Klárika révén. Úgy gondolom nélkülük kilátástalan helyzet állna elő a közeljövőben. A Fogarassi—Kállai páros a debreceni S. 5-ben, míg a Kállai—Fogarassi páros pedig a hajdúszoboszlói S.4-ben akarja a győzelmi dobogó legfelső fokait meghódítani.

— Hogyan és mikor lett postagalambász?

— Már 1955-ben szülői és rendőrségi engedéllyel tagja voltam az akkori S.1-nek, melyet 1957-től 1964-ig az aktív labdarúgói pályám miatt természetesen szüneteltetni kellett. 1965-től ismét, de még a labdarúgás mellett bekapcsolódtam az egyesületi életbe. Minden létező funkciót végigjártam Kovács József elnöklete mellett, és mert megakartam, meg is tanultam a postagalambászatban szükséges ügyvitelt. A sport az edzősködés időszaka pedig kifejlesztett bennem egyfajta közösségi magatartást és azt, hogy az ember nagyon is társas lény és a közös élményekhez, sikerekhez társak és partnerek kellenek.

Az újrakezdéshez elsősorban Kovács Józseftől, Szentesi Karcsitól, Gaál Andrástól szereztem be galambokat. Majd később Fráter, Borsos, Biró galambok következtek. Igencsak sok öröm és olykor csalódás is járt az akkor igen nehéz körülményekkel járó vasúti gyűjtés ás szállítás következtében.

Később közvetlen Ankertól, ill. Katona Györgyön és Kottek Karcsi bácsin keresztül előbb Fábry és Delbár galambokra váltottam. Ezekkel 1973-ban a Jugoszláv utakon országos díjak sorát nyertem. Egy dúc átépítés következtében, melyet egy család teljes egészében kipusztított, szereztem be 1973-ban a mai 15 aktív alapot a Desmet Matthys galambokat, melyek Ankertől a De Baare Gróte—Miesoogske Kottektól a Zwarte 2 és Korona III-ra épül.

— Sorolja fel eddigi eredményeit!

— Úgy gondolom nem veszik szerénytelenségnek, ha e helyen azt mondom, hogy a Kerületi Bajnokság kivételével elnyertem már szinte mindent. Most elhatároztam, hogy a versenyszabályzatban foglalt követelményrendszerbe illesztve összeállítom a kerületi és általános mesterversenyzői cím elnyeréséhez szükséges pontokat. Az elmúlt 10 év alatt a sok kiállítási és egyéni bajnokság, valamint csapatversenyeken szerzett eredmények reprezentálni fogják a címet.

— Milyen módszerrel versenyez és milyen vérvonalú az állománya?

— Erre a kérdésre röviden, tömören igen nehéz lesz válaszolni mégis azt fogom tenni, de nem azért, mert a titkokra akarok utalni. Titkom nincs, már három éve az özvegység egy speciális, általam kikísérletezett fajtáját alkalmazom a tojókra és hímekre egyaránt. Egyéves galambot csapatversenyeken nem igen küldök. Az elfoglaltságomhoz és a dúctól távolabbi lakásomhoz alakítottam a tréning és verseny módszert, ez a versenyek szakaszában és az időjárás függvényében sokszor bonyolult és idegen számára követhetetlen. Ezért erről most csak ennyit. De a módszer működik, mert igen elégedett vagyok a 8-10 helyezést elért galambokkal és azok darabszámával is. Viszonylag kevés, 30-35 versenyzővel dolgozom. Az állományom vérvonala ma már kimondottan a már említett Desmet Matthys alapból és a nyugatnémetországi barátaim által tenyésztett Jan Grondelaers, Gebr.Dirks —Janssen és Pol Postyn, Hans Reimann és Rolf Compes által fémjelzett Van Hee és Norbert Norman (Günter Nis) vonalakból áll. Hogy egyszerű legyen és mindenki számára érthető, ezek a többszörös Deutsche Meisterek és Ruhr-vidék erős emberei végeredményben mesterien tenyésztik tovább a Stichelbaut. G. Janssen, Hofkens. Cattrysse és Desmet Matthys (itt-ott kevés Fábry vér van még) galambokat.

— Hogyan készíti fel galambjait a versenyekre és milyen takarmánnyal, vitaminnal várja azokat?

— A felkészítés egyszerű, de költséges, nem is ajánlom. Későn, általában áprilisban párosítok, de nem költetek, csak egyénileg saját kocsimon viszem 15—150 km-ig, néha 200-ig is a kis létszámú özvegy csapatomat. Az elő versenyeket, ha nem ítélem a csapatot felkészültnek egyszerűen kihagyom, akár feláldozva az egyesületi (helyi csoport) rövidtávú bajnokságát is.

Takarmány: sok árpa télen és tavasszal, minőségi (drága, de kitűnő keverék) 8-10 féle magból álló ve-gyes keverék. Fázisos etetési módszer. Rendszeres megelőző vakcinázás Paramixo megbetegedés ellen H-vakcinával.

Speciális vitamin és ásványi kiegészítők adagolása, melyeket minden évben az NSZK-ban szerzek be. Március végétől csoportosan antibiotikumot galambjaim nem kapnak. A módszer lényegét a kérdésre adandó válasznál az Ujházi Péter könyvében leírtak közelítik meg az én esetemben leginkább. Nagy varázslat nincs ezen a téren sem.

— A fiatal galambokat kelési évükben milyen távolságig küldi, ill. egyévesen?

— Roppant fontosnak tartom a fiatal, ésszerű, jól ütemezett röptetését. Sajnos nálunk egy türelmetlen, nyugtalan erő nem engedi az éghajlati viszonyok figyelembevételének bekalkulálását. Így én a közös fiatalok röptetésétől több mint 6-8 éve távoltartom magam. Ezt is egyénileg végzem. A legszebb időt a "vénasszonyok nyarát" használom fel erre a célra. Csak emlékezésként felötlik bennem, hogy amikor én voltam az S.1. elnöke és ott igazán jól megértettük egymást, olyan kitűnő, élvezetes fiatalok versenyét rendeztünk a 60-os évek közepén. hogy az öregek versenye sem volt színvonalasabb. Azóta az emberek és sporttársak is „elrohanják" a legszebb időket.

Az utánpótlás nevelése nélkül sehol a világon nincs élsport, s ez igaz a sok magyar — debreceni — postagalambászra is. A kezdő, az állományt megismerni kívánók szinte mindent elvesztenek és kockáztatnak a jó és sikeres fiatalgalambok röptetése nélkül.

— A kiállításokon részt szokott-e venni, ha nem akkor kérem indokolja meg?

— Részt veszek és szinte mindig van díjazott galambom. A kerületi csapatban általában 3-4 madaram kap helyet. A nagy galambász találkozók miatt, az új ismeretségek kialakulása szempontjából tartom rendkívül fontosnak a kiállításokat minden szinten. A szövetség egyik legfontosabb feladatának tartom a szép, jó hangulatú kiállítások, galambbemutatók rendezését. Ezen a téren a nyereségességet nem tartom fontosnak. Itt a jó sport-baráti szellem alakulása, ápolása a cél, s ha ez megvan a pénz csak másodlagos.

— Mi a véleménye, hogy kerületünk először vesz részt az országos versenyeken?

— Mindenek előtt előre vetítem a kérdés hibás, félrevezető a kivülálló számára, de most erre az évre vonatkozóan jogos is. Először mint az egyesület vezetője (kerületi szintű egyesületről van most szó) a többségi akarat végrehajtásáért vagyok felelős. Nos ez az akarat 1990-ig hosszú éveken át — 4-5 éve — nem kívánt részt venni a nemzeti versenyeken. Csak zárójelben jegyzem meg, hogy most 1990-re sem fizette be az országos versenyek nevezési költségeit a kerületi tagság 40%-a sem!! Most is fennáll az az abszurd helyzet, hogy kiknek a véleménye, akarata érvényesüljön ? Ha pedig hozzáteszem, amit én hivatalos szövetségi tanács tagságomból adódóan már tudok, a harmadik országos zóna kialakítása megtörtént. Eszerint az Észak I., az Észak II. kerületekkel a DKPSE mindkét kerülete alkotja ezt a versenyző tömböt. Végeredményben nem ezért emeltem szót a változtatás igényével, hiszen most is egy listán kell mérni az eredményeket Gödöllőtől — Kisvárdáig, vagy Nyírbátorig. A térképen pedig mindenki értékelhet esélyeink alakulását. Mindezeknek a negatívumoknak ellenére is meggyőződéssel vallom, hogy a nemzeti bajnokságon való részvétel kell és fontos tényező.

Félre kell tenni minden kishitűséget, pár száz forintos kiadást annak érdekében, hogy mi is ott legyünk az ország összes többi kerületével és reprezentáljuk az ország keleti részét.

Tehát nem először veszünk részt az országos versenyeken, hanem ismét bekapcsolódunk azokba. Természetesen remélem, hogy nekem is és több sporttársnak adódik majd ezeken a versenyeken is sikerélmény.

— Milyen véleménye van a versenyprogramról és az értékelésről?

Az egyesület azon törekvésével, hogy stabil, több évre szóló program szerint versenyezzünk maximálisan tudok azonosulni. Az 1984. óta lefektetett elveket és a periódusokat magam és a versenybizottság maradéktalanul betartotta nem változtatott év közben a programokon. Gondolom a szállítás pontossága és megbízhatósága garanciákat jelent és jelentett mindenkor a versenyzők számára.

Ebből kiindulva és a kérdésre válaszolva az a véleményem, hogy korántsem ésszerű és megalapozott a galambok szempontjából sem a mi, sem pedig nagyon sok kerület programja. Ha abból indulok ki, hogy a postagalamb fokmérője a gyorsaság más eredményre jutok, mintha azt állítanám követelménynek, hogy a jó galamb fokmérője a nagy távolság berepülése. Más és más típusú galamb kell az egyikhez is és a másik-hoz is. Igen sokan ezt elfelejtik. Ugyancsak egyfajta értékmérő a sok sampion típusú galamb előállítása, menedzselése egy versenyprogramon belül. A mai helyzetben a mi értékrendünket a gazdasági helyzet motiválja. A versenyprogramnak véleményem szerint olyannak kell lenni (még akkor is, ha ezen sok nagy bajnok megsértődik), amelyen minél többen, minél nagyobb létszámmal tudnak végig részt venni. Fontosabbnak érzek egy versenyt nyerni 3-3500 db induló galamb ellen, mint 1-1200 db induló esetében.

A konkurencia nagysága mindenütt a világon előtérben áll. Ennek érdekében olyan felépítésű versenyprogramot tartok jónak, ahol a versenyző tagság 70-80%-a még a leghosszabbtávú versenyen is stabilan, versenyképesen tud kiállni. A kilenc főutas programmal én ki vagyok békülve, elfogadom.

Az értékelésnél ehelyen az idő rövidsége miatt csak annyit, a befutós 5-ős rendszert nem tartom jónak, de ennek megváltoztatásához generálisan és szövetségi szinten lehetne csak hozzányúlni.

— Milyen tervei vannak a jövőre nézve és mi az aminek véleménye szerint másképpen kellene lennie, hogy sportunk szekerét előbbre vigyük?

— Egyéni terveim között saját egészségem megóvása, a jó versenyeredmények tartósítására gondolok. Szeretném a kerületi bajnoki címet elnyerni egy nemes vetélkedésben. Terveim között szerepel az új társadalmi rend változásával egyidejűleg a postagalambászok egymáshoz való viszonyát, egymás tiszteletét, eredményeik elismerését, a sport erkölcsi oldalát erősíteni. Bízom benne, hogy ebben a nehéz munkában lesznek társaim, segítőim.

Terveim között szerepel az elmúlt 12 év eredményinek elismertetése és a jövő vezetői garnitúrájának kinevelése. Ha már a kérdésben szerepel olyan, hogy minek kellene másképp lennie nem tudom megállni, hogy ezt válasznélkül hagyjam. Hogy előre vegyük sportunk képletes szekerét több emberségre, igazabb, baráti kapcsolatra és nagyobb felelősségvállalásra kellene gondolni.

Figyelemmel kellene lenni azokra, akik tudnak és akarnak tenni az egyesületért, a közösségért. Valamilyen módon rá kellene venni azokat, akik a mások munkájára számítva és azt kihasználva, "csak szórakoznak", felelőtlenül hozzák, viszik a szót.

Hamar rásütik a sikeresekre a csaló jelzőt, stb. Ujra kellene tanulni mindenkinek a közösségi életet és megbecsülni a közösségért végzett munkát. Lehet, hogy sokszor kellene hangoztatni az olimpiai eszmét miszerint „a részvétel, s nem a győzelem a fontos", vagy, .mindenki mindenben és mindenhol tudja, mi az a „FAIR PLAY!"

Maresek Sándor
Postagalambsport 1990 08/ 10-11. oldal