Beszéljük meg.

Rendkívül figyelemre méltónak tartom a Szövetség Elnökének Bárdos István úrnak felvetett gondolatait, amelyek átfogóan foglalkoztak a „múlttal – jelenünkkel – a jövő formálásával”. Több dologban egyetértek, és nagyon örülök, hogy ilyen széles körű vázlatot készített. Sok dologban vannak félelmeim abban a tekintetben, hogy hogyan gondolja ezeket a változásokat a „Demokrácia=népuralom” eszközeivel végbe vinni.
Még ha figyelmen kívül hagyjuk is azt a nem elhanyagolható tényt, hogy a mi országunkban – sajnos – anyagi nehézségek jelentkeztek már a múltban is és jelentkeznek a közeljövőben is az olyan változtatások bevezetése során, mint például az egy város egy gyűjtőhely, (óraindítás, bontás stb.) De erről már jeles sporttársak leírták a valós tényeket, azokat most nem ismételném.

Ha demokratikus alapokon meg tudunk abban egyezni, hogy mi az a minimum létszám, amely mellett a Szövetség által szervezett versenyeket el lehet fogadni felhangok nélkül, már léptünk egyet. Bár ide kívánkozik, hogy azt is ki kellene mondani, hogy vannak, akik profi versenyzők, de még vannak bőven amatőrjeink.
Én a profikat nem féltem, az amatőrökért kicsit aggódom. Miért? Egyszerűen azért mert a versenyprogramok kialakításához, a versenyek formáihoz, a feleresztési helyek meghatározásában, a versenyek számának kialakításához sem a múltban, sem a jelenben, nem tekintjük őket partnernek. Itt sokszor megbukott már a demokrácia. Valaki leírta, hogy egykét nagyhangú, agresszív vezető által favorizált versenyeket rendeznek. Szinte megállás nélkül évente változnak a feleresztési helyek.
Már 1980-ban és később is jó néhányunknak voltak közvetlen tapasztalatai a német, holland és belga galamb egyesületek, röpcsoportok, kerületek versenyzését, szervezetüket illetően. Akkori vezetők – Kurucz Atilla, Deli Ferenc, Újházi Péter és mások is – a szaklapban közzé tették látogatásaik tapasztalatait.

Összességében sajnos sok helyen nem sok gyökerezett meg a lehetőségekből. Legfeljebb odáig jutottak egyesek, hogy nekünk nem kell a nyugatot majmolni. Most itt vagyunk Európa közepén és „Változások – változtatások – jövőformálás”-ról ír Elnökünk.

Végig kellene gondolni. Változtatni kellene. Beszéljük meg.

Van 50 év tapasztalat a tarsolyomban, elkezdem a beszélgetést.

Kezdjük először azzal, amit ahogy olvastam „Jobb helyeken… még jobb helyeken ezeket adják el sokszor nem kevés pénzért!”.

Véleményem szerint azoknak, akik a nagyteljesítményű galambot tekintik mérvadónak úgy a tenyésztés, mint a vásárlás terén, két lehetőség, kínálkozna. Egy olyan nemzeti versenyprogramot szervezni, ahol meg lehet méretni.
Felkészülni, menedzselni, reklámozni. Ezt teszik Európa nyugati felén évtizedek óta.

Speciális maratoni versenyek, speciális galambokkal. Ezeknek a versenyeknek kizárólag csak szövetségi szervezésűnek, szövetségi lebonyolításúnak kell lenni. Annak lesz hitele, bel- és külföldön, egyaránt és ha ezek az eredmények jobbak lesznek, mint a konkurens külföldiek, akkor jön az elismerés, hírnév, a pénz. Azoknak, akik ezt akarják – véleményem szerint igen sokan –ezt kell a szövetségnek megszervezni. Ilyen verseny egy évben maximum négy-öt lehet. Ebbe kell beleadni apait-anyait. Véleményem szerint ezt már nem lenne nagyon nehéz felsőfokon kivitelezni a szövetségi apparátusnak.

Nézzük a másik lehetőséget.

Itt már mélyreható változtatásokra lenne szükség. Át kell alakítani az egész versenyzési gyakorlatunkat és módszert. Csökkenteni kell a versenyek számát – maximum 12-13 versenyben, csökkenteni kell a versenytávokat – az FCI által elfogadott kategóriák adta lehetőség – ésszerű mértékéig, növelni kell a lista %-ot, 20%-ról 30-35%-ra, meg kell változtatni a csapatverseny – befutó 5-ös – rendszerét. Ez a rendszer emlékeim szerint a szállíthatósági korlátok miatt lett anno bevezetve, mintegy 50%-os „leértékelésünk” jeléül.
Ezek a változások hozhatják meg a „nagyteljesítményű”, mindenki által elismert 12 út 12 helyezésű stb., bajnokokat. Nem baj, ha sok lesz ilyen, dönt a gyorsaság, a dkm, stb.

Ami a lényeg a versenyek galamb központúak legyenek, gyors, egészséges szállítás, nagyon sok versenyző számára elérhető költségekkel, felelős gépkocsivezetőkkel és lelkiismeretes dönteni képes kísérőkkel.
Komoly technikai háttérrel, ami elsősorban a versenyek biztonságát szolgálják, ilyenek legyenek az időjárás előrejelzések teljes útvonalra vonatkozó megbízható szolgálata, telefonos kommunikációs rendszer.
A feleresztési helyek a versenyeket megelőző feltérképezése, helyi kapcsolatok kiépítése, pontosan meghatározott elérési útvonal leírással.
Természetesen ezeket a feltételeket nagyon körül tekintően kell kialakítani és nincs lehetőség egyes „nagyhangú” kisebbség „adhok” változásainak beiktatására.

Széleskörű részvételre lehet számítani, amire fel kell készülni korszerű, megbízható szállítási kapacitással. Be kell kapcsolni a szállításba, ahol erre szükség látszik a vállalkozói szférát. Ha meg lesznek az igényeink az állandó szolgáltatásra a vállalkozók, rámozdulnak. Lesz lehetőség pályáztatásra, olcsóbb lehetőségek kihasználására.
A fentiek mind a vezetők felelőssége és feladata. Nem tudom ezek azok a változások- e, amelyekről a beszélgetés folyik, de biztos vagyok benne, hogy ezek a dolgok megfelelnek a tagság nagytöbbségének.
Változás kell a tagság körében is. Racionálisabb megfogalmazás kell részükről, hogy mit akarnak, mit szeretnének és hogyan, hogy vezetőik „ne tévedjenek” a végrehajtás során.
Változás kell a törvényi előírások, szabályok betartása területén. Lelkiismeretesen kell az egészségügyi előírásokat kezelni, vakcinázási előírásokat, higiéniás előírásokat a tartási helyeken éppen úgymint a szállító járműveken.

A versenyek szervezéséhez összehasonlításként álljon itt a teljesség igénye nélkül a saját Tagszövetségem 2005 évi tervezete és Gelsenkircheni 400 RV 2004 évi programja. Aki e témába belefolyt a „beszélgetésbe” érzékelni fogja, miről beszélek én.
A feleresztési helyek neveit szándékosan nem adom meg csak a távolságokat.
Érdemes a fokozatosság elvére, a feleresztések időpontjára (óra, perc) is figyelni.
Saját Tagszövetség, 400 RV Gelsenkirchen,

Elő utak: általában 4-5 út beiktatása, 04.09. Szo. 40 km,
Áprilisi kezdéssel és befejezéssel. 04.14. K. 60 km,
04.18. V. 100 km,
04.21. K. 100 km,
04.25. V. 150 km,
Május, 243 km, 05.02 Szo. 212 km, start, 8 ó 30,
299 km, 05.09. Szo. 160 km, 13 ó 10,*
385 km, 05.16. Szo. 252 km, 9 ó 30,
455 km, 05.23. Szo. 313 km, 9 ó 00,
620 km, 05.30. V. 352 km, 7 ó 00,
Jun. 508 km, 06.06. V. 424 km, 7 ó 45,
724 km, 06.13. Szo. 457 km, 10 ó 10,×
337 km, 06.20. Szo. 531 km, 6 ó 45,
802 km, 06.27. 424 km, 7 ó 30,
Jul. 337 km, 07.04. V. 531 km, Start, 6 ó 20,
724 km, 07.11. V. 424 km, 7 ó 00,
385 km, 07.18. V. 424 km, 7 ó 30,
07.25. V. 597 km. 6 ó 30,

A ×jelölt feleresztések a kedvezőtlen időjárás miatt a Röptetés vezető utasítására történt.
Hasonló léptékű „óvatosság” és KÖRÜLTEKINTÉS jellemzi a fiatalgalambok versenyeit is.
De szembetűnő az eltérés, hogy a fiatalok tréningje MÁR június 30.-án elkezdődik és a versenyekre augusztus 1 és szeptember 4 között, kerül sor.

Még a szemlélet változásához: ma Walter és Andreas Drapa neve gondolom mindenki előtt ismert. Ő háromszoros világbajnok. 2005-ben is világbajnok lett.
Az „593”-asa nemzeti 1, a 18-as számú kerületben a legjobb Tojó 13 út 13 helyezéssel. A küldött létszámok 6673 és 1780 között szóródtak
A leghosszabb táv 628 km volt, ez két alkalommal szerepelt az éves programban.
A „Platini” nevű szuper Ász galambja 12 úton 12 helyezést szállt. (459 km 4x, 352 km 2x, 637 km 1x, a többi 128 km és 351 km között volt.)

Rengeteg példát hozhatnék. Természetesen itthonról is a kiemelkedő teljesítményeket elértek felsorolásával. Csak azért nem teszem, hogy ne növeljem a körülöttük kialakult irínykedők számát. Jó volna meghallgatni Őket is, bevonva Őket a beszélgetésbe.
Legyenek amatőrök (direkt nem kezdőket írok), legyenek profik, legyenek specialisták, legyenek rövid, közép, hosszú távú, marathon versenyzők a lényeget abban látom, hogy a jövő attól lesz jobb, változást hozó, hogy az összes igényeket ki tudjuk élni. Az egyesületek, a Tagszövetségek, Klubok, a Szövetség erre összpontosít.
Amikor pedig már ott fogunk tartani, hogy nálunk is csak az elektromos rögzítő rendszer lesz az egyetlen elfogadott lehetőség a versenyeken könnyebben megoldható lesz az egy város egy gyűjtőhely témaköre.
Arról, hogy hol hányan legyenek a gyűjtéseknél, óraindításoknál, órabontásoknál az a véleményem, nem mindegy, de a meglévő szabályokat kell betartani. Ahol ezt nem teszik az eredményeket érvényteleníteni, kell.

Van, azonban egy dolog, amire felhívom a figyelmet, egyetlen vezető sem dőlhet hátra, hogy leírtuk, elmondtuk, megtettük, ami ránk van- volt bízva.
Biztos?
Mi történik a berakodásnál? Mi történik a szállítás során? Kik és milyen felelősséget vállalnak a start helyig és ott a feleresztésnél?

Végezetül úgy látom, van miről és van kivel” Beszéljük meg”.

Fogarasi József, Debrecen. Email: faktumt@ipmedia.hu

Tisztelt Sporttársaim ezek a gondolatok egyszer már megjelentek a Szaklapunkban is, sajnos nem tapasztaltam, hogy széleskörűen történtek volna beszélgetések. Egy-két dologban itt-ott látható változások vannak, de alapjaiban nem szerveztük át a rendszerünket.
Még egyszer felteszem a kérdést, „beszéljük meg?”