postagalamb.biz

Legutóbbi beszélgetésünkkor abban állapodtunk meg, hogy meglátjuk milyen a honlap fogadtatása és milyen kérdésekről érdemes a továbbiakban beszélgetni.
Változatlanul az az igény, hogy szükség van olyan emberek tapasztalatait, korábbi tevékenységét, eredményeit bemutatni, akik tapasztalataikkal segíthetnek a jövő generációnak, a jelen és jövő postagalambászainak.
Folytassuk tehát.
Több email érkezett a tekintetben, hogy minél többet szeretnének a múltról, elsősorban a debreceni történésekről krónikákat, történéseket olvasni.

- elég nehéz meghatározni, hogy mikortól és mivel is kezdjem. Talán a debreceni „hőskortól” indulva, érdemes megemlékezni a debreceni éveiben is jelentős eredményeket elért Szentesi Károlyról mesélni. Karcsi izzig-vérig galambász volt. Szép családi házban éltek a Nagy Pál utcában, aminek 50-100 méteres sugarában voltak a Gál Bandinak, Lőrinczi Ferinek, Tisza Pistának, Kovács Jóska bácsinak, Farkas Pista bácsinak, Fogarasi Józsefnek a dúcaik.
Karcsi volt a központ, minden tekintetben. Rendkívül kevés, 28 db galambot tartott. Azért mert a legeredményesebb, sokszoros sampion, díjnyerő tojója gyűrűjének fészekszáma 28-as volt.
Rendkívüli kapcsolatot tartott galambjaival, mindegyiket név szerint szólította, amelyek hívására hozzárepültek, kezére, fejére, vállára szálltak. Hergelte, motiválta őket. A házának konyhája ablaka a galambház felé nyílt. Számtalanszor voltam tanúja, hogy a vasárnapi verseny végén átmentem, látom, hogy Karcsi ebédjének a nyitott ablakon keresztül berepülő 28-as az asztalon csipegetve a kenyérbelet volt a vendége.
Hogy mennyire értette a „galambok nyelvét” álljon itt egy hiteles történet: akkoriban minden héten, szombaton és vasárnap galambpiac volt a debreceni és Debrecen környéki galambászok találkozó helye. Itt mindig történtek „dolgok”. Többen heccelték egy alkalommal Karcsit a galambokkal, meg hogy így fognak előtte a versenyen galambot, hogy egyszer majd haza sem jönnek kedvencei stb.
Karcsi fogadást ajánlott: vesz itt egy „parasztfiatalt”, meggyürüzik itt és most, benevezi a közelgő fiatalok versenyére és egyesületi első díjat fog nyerni vele.
A fogadás megköttetett, a fiatal felgyűrűzve.
Kedves barátaim, lássanak csodát, a Szentesi Karcsi „parasztfiatalja” Törökszentmiklósi fiatalok versenyén egyesületi első díjat nyert!
Azért választottam ezt az igaz történetet, hogy jelezzem, különösen a mai postagalambászatban, amikor különböző versenyzési módszerekkel kíséreljük meg galambjaink minél gyorsabb hazatérését motiválni, gondolkodjanak el egy kicsit a Szentesi Karcsi „módszerén”, együttélését galambjainkkal.
Természetesen ezután Debrecenben a galambászok, nagyon sokan csak SZENTESI KÁROLY néven merték nevezni Karcsit. Teljes joggal.

Egy másik történet a múltból, az 1970-es évek elején történt, hogy Berlinbe küldött galamb a feleresztés napján érkezzen haza dúcába. Ez a galamb Szabados Árpád bácsi keletnémetektől tenyésztett kéktojója volt. Hová jutottunk mára!

- 2 –

Sokan vannak még a velem együtt galambászkodók között, akik tudják bizonyítani, hogy mennyit bosszankodtunk, hogy a két napra húzódó versenyeink listájáról hiányzó 2-3 galambját, szinte mindig az a Major Gábor tagtársunk fogta meg, „hajnalban” aki asztalosként otthon „fusizva” mindig hajnalban kelt, galambjaival együtt. A galambok még a holt időnek számító időben megjöttek,

Nagyon érdekelne, mit tanácsol a most kezdő galambászoknak, mire figyeljenek, mit tegyenek, hogy minél kevesebb kudarc érje őket?

- azt gondolom, ma nagyon meg kell becsülni azokat a fiatalokat, akik ezt a szép, de nem könnyű sportot, választják, és kötnek egy életre szóló barátságot a postagalambbal.

Az első tanácsot a már gyakorlott, eredményes tenyésztőknek, versenyzőknek adnám!
ŐK, fontos, hogy érezzék át annak a felelősségét, hogy a kezdő és hozzájuk forduló fiatalokat valódi tanácsokkal és igazán eredményre orientált tenyész és versenygalambokkal lássák el. Mondják el hitelt érdemlően, hogy komoly anyagi megterhelést fog jelenteni a galambok, tenyésztése, versenyeztetése, ideális elhelyezése.

A kezdők, mielőtt nagyobb beszerzésre kerülne sor, ne kapkodjanak, nézzenek jól körül. Menjenek el, a Postagalamb Szövetség kiállítására, a Bajnokok találkozójára. Nézzék át a hazai és külföldi WEB oldalakat, neves tenyésztők honlapjait. Ma könnyebb a tájékozódás, mint régen, amikor a technika még nem támogatta ilyen szinten az érdeklődőket.
A kiválasztott tenyésztőkkel próbáljanak olyan kapcsolatot kialakítani, hogy érdemesek legyenek azok bizalmára. Legyenek nyitottak és eltökéltek a meghozott döntéseik végig vitelében.
Bizton állítom, hogy ma már mindenhol vannak jó galambok és mindenütt találnak követendő példákat.
Rohan a világ, de ebben a sportban nagyon fontos a kitartás és bizonyos türelem.

A kezdésnél alapfeltétel a galambok ideális, egészséges, higiéniás elhelyezése. Kerüljék a túlzsúfoltságot, a sok helyről történő behozatalokat. Ahány dúc annyi mikroklíma, annyi fajta bakteriális állapot.
A versenyeztetésnél legyenek következetesek, nagyon szívleljék meg a jó tanácsokat, amelyek azt sugallják, hogy eredményt CSAK EGÉSZSÉGES galambtól lehet várni. Tegyenek ennek érdekében.
A tenyésztésnél első időkben ne a különböző elméleti, származási lapokat agyon értékelve, rokontenyésztés stb. akarjanak mindenáron célt érni. Először legyen az alapelv: a legeredményesebb galambjaikat párosítsák, vagy azok közvetlen testvéreit. A jót a jobbal.!

Folytatjuk…….