Maraton 3

Maradjunk a Kárpát medencén belül!
"E" kategória 3.

Ha a térképre nézünk és a két postagalamb nagyhatalmat, Belgiumot és Hollandiát vesszük szemügyre, területileg egy 30528 és egy 41526 km2 országot láthatunk, ahol kb. 40 illetve, 32 ezer postagalambász él és teszi áldásos tevékenységét. Nekünk a 93036 km2.-en 5500 tagunk van. Galambász sűrűség ott kb. 1 fő/ km2, nálunk 0.059fő/km2, vagyis 17 km2 ként van egy tagunk. Ebből, és még jó néhány szempontból az összehasonlítás hazánkkal, nem a legszerencsésebb gondolat. Azonban domborzatilag mind két ország
teljesen SÍK vidéknek mondható. Ez viszont érdekes és fontos lehet
számunkra! A postagalambsport legeredményesebb nemzetei, legtöbb versenyüket (90%ban) sík vidéken rendezik. Vagy is a hegyeket, mint akadályokat nem kell madaraiknak kikerülni. A domborzati tényezők, szemben a magyar viszonyokkal (Pilis, Börzsöny, Cserhát, Mátra, Bükk, Zempléni hegység) nem befolyásolják versenyeik lezajlását. Egyik - másik legértékesebb útjaikon, (Barcelóna, Pau) jelen van ez a probléma, de St Vincent, Dax, St Sebastian, Jarnak stb.
ból nincs ilyen helyzet. A rövid és középtávú, de a mai 500 km s hosszú távú útjaikat is, mindet, földrajzi akadályok nélküli, szinte a térképen húzott beröpülési vonal fölött, sík vidéken tudják le bonyolítani.

Minálunk ebből a szempontjából nagyon hasonló a helyzet a Siófok
Sz.fehérvár, Budapest, Vác, Hatvan, Gyöngyös, Mezőkövesd, Miskolc,
Sátoraljaújhely, és tőlük délebbre fekvő városok, Nyíregyháza és Debrecen tekintetében.

Ezért azt javaslom, hogy ott, ahol ez földrajzilag előnyös váltóztassuk meg a reptetési IRÁNYT, DÉLI re.

Legyen a mainál több és jobb lehetőség a kerületeken belüli és azok közötti összehasonlításokhoz. Ha van jobb megoldás, márpedig sokak számára, egypár éven belül kínálkozik ez a lehetőség, akkor miért ne élnénk vele.
Természetesen mindig lesznek olyan tagjaink, akik valamely okból hátrányban vannak. A "demokratikus" szavazások közepette, számukra teljesen igazságtalan helyzetet kell, hogy megéljenek, illetve szenvednek el ma is.
Abszolút igazságos megoldást találni lehetetlen. Ugyanakkor miért akarnának változtatni azok a sporttársaink, akik már jól megvannak röptetési irányukkal és élvezik annak mindenfajta előnyeit. Úgy gondolják, hogy sokan belenyugodtak már a helyzetükbe, hiszen nem morognak, elfogadják a mostani eredményeket.

Versenyeztünk mi, -- mármint magyarok -- Délről, és nem okozott problémát.

A távok pedig, Budapesthez mérve: Novi Sad 250 km, Belgrad 350 km. A Morava folyó völgyén tovább haladva Nis 520, Leskovác 550 km. Ezek a távok a kategória előírásoknak megfelelnek.

Amiért a fentieket leírtam az nem egyéb, mint igazságosabbá tenni az
összehasonlításokat, valamint több tenyésztő számára lehetőséget adni a sport kategóriákban való szereplésekhez. Ugyan is sok tagunk a földrajzi, hátrányos helyzetéből adódóan nem tud, - ezért nem is akar- megfelelő aktivitással bekapcsolódni a versenyzésbe. Elvan az egyesületében elért eredményekkel, az igazáért való küzdelmet hiábavalónak tartja, és azzal vigasztalódik, hogy az egyesületi verseny a legreálisabb. A változás új lehetőséget és új reményeket adhatna többeknek, egyúttal kihívást jelentene a korábbi idők kiváló versenyzőinek. Tudom azt is, hogy csak annyi lehet az eredmény amennyi a befektetett munka.

Remélhetően ÚJ TAGOKAT -- ez a magyar postagalamb sport legfontosabb kérdése- hozna a sorainkba. Ennek érdekében pedig minden megoldás, ( költségek csökkentése, arányos viselése és elosztása, nevezési, vagy küldhető létszám változás, csapatverseny módosítás, verseny szabály módosítás, mondhatni
bármilyen szabályos lépés indokolt volna. Ilyen például a kerületek -
létszámok miatti, vagy más oka is van ?? - össze kényszerítésének a kérdése.
Jelenlegi berepülési irányokból az egyenlő körülmények megléte sok helyütt nem jön, jöhet létre, mert valamilyen hegység takarásában vannak az egyesületeik, ilyen a Dunakanyar is. Gondolom másutt is fenn áll ez a probléma.

Vagy az általam oly keményen bírált saját kerületből hozott koefficiens
kérdése. Ugyan is jelenleg egyforma kvalitásokkal rendelkezőnek ítéli
szabályunk a résztvevő csoportokat. Ez biztos nem igaz. Elkel érni, hogy nagy létszámokat indítsunk, küldjünk minél kisebb körzetből, hogy
igazságosabb legyen az együttható eszmei értéke. Idézem: 2010 márc, cikk:
Fakó tanya "egy helyről, együtt egyszerre startolt galambok eredményét lehet korrekt módon összehasonlítani", hozzáteszem azon a hétvégén. Továbbá minden meggyőző érvet, olcsóbb reptetés, egyéni jutalmazás, csapat megszüntetés,--távonként ugyan az a 3 legjobb galamb -- koefficiens alapú bajnokságok,
limit kijelölése, stb. -- tegyünk meg annak érdekében, hogy sporttársaink minél több galambot küldjenek.

A régi új irányból ez a kérdés is nagyon sok térségben rendeződne. A
térképet nézve - fogadatlan prókátorként ugyan - a miénkkel együtt, én ilyennek látom a Gyöngyös, Eger, Miskolc, Kazincbarcika, Encs, Nyíregyháza, Sárospatak, Kisvárad, Mátészalka térségét. Micsoda 600 - s utakat lehetne rendezni 6 - 7 ezres induló létszámokkal, egy kis összefogással. Még említeni sem merem ugyan ezt a lehetőséget a budapesti, Dunakanyar béli és a Hatvan és környéki egyesületek, -- szélességben 50 km -- közös versenyzése esetén. Elérthetnénk a rövidebb távokon akár a 20, hosszabb utakon 10 ezres
darab számokat is. Ennek eredményeként, a galambász világ élvonalába kerülnének sport kategóriás galambjaink, és egy úttal mi is a nemzetközi felfogás szerint - MODERN - postagalambász országgá válhatnánk. Csökkennének az átigazolási igények, az egyesületváltásos rafinációk. Remélhetően még többen ismernénk el és becsülnénk meg egymás eredményeit, és a legfontosabb
egy úttal TÖBBEN is lehetnénk.

. Tisztelettel: Ficza Károly az egyik maratonos, még most.