postagalamb.biz

Köszönöm Ficza Karcsinak a folytatást és remélem minden igazi maraton távon szívesen versenyző sporttárs érdeklődését felkelti, sőt elemzi és véleményét megírja.
Várom tehát, hogy „beszéljük meg”.
Fogarasi József

"E" kategória
2.

Tulajdon képen teljesen mindegy, hogy melyik kategóriáról is beszélünk.
Úgy tűnik, hogy azok értékei a változó fogalom körébe tartoznak, illetve valamiért szeretnek mozogni. Az egynapos hosszútávon az évek során, a
minimum 650 km, lecsúszott 500-ra. Ezáltal biztos valamilyen minőségi
javuláson mentünk át.

Az elmúlt olimpián a lengyelek sport teljesítményei kiemelkedők voltak,
gondolom, lesznek a közel jövőben is. Nálunk, az odafigyelők ennek
megközelíthetőségét próbálják kitalálni. Mintha, egy kis belső korholást
éreznék, és kapjuk össze magunkat hangulat keletkezett, volna. 2009-benn,
társulásos létszámnövekedést próbáltak bevezetni a szervező szag értők. A
perifériákon volt is morgolódás ellene, másutt pedig a hibák -katasztrófa
utak - illetve a jó magyar meg nem értés kezdet eluralkodni. Ugyan akkor
több körzetnek - remélem ők, vannak túlsúlyban -- szépen sikerült az
elképzeléseket kivitelezni. Mire lesz, ez elég azt még nem lehet tudni.

A Lengyel eredmények hatására megnéztem néhány körzetük versenyprogramját.
Azt hiszem, 10 utas bajnokságaik vannak, kötetlen induló darabszámmal,
koefficiens és az általunk is használt km -r arányos pontozással. Ami
számomra feltűnő volt, hogy az útjaik, ha már elérték 330 km-t (4db),
illetve 520- 550 km-t (4db), akkor azok, VÁLTOZATLANOK maradnak. Például az
Opole, körzetben 300 km melyből 4 db van, 40 pont 15/8 csapat, 500 km (3 db)
60 pont 12/6 csapat, 700 km 80 pont 10/5 csapat, 850 km 90 pont 5/3 csapat,
1050 km 100 pont 5/2 csapat. Egyébként a tenyésztőnkénti indított galamb
mennyiségét is feltüntetik, abban 6 db-tól 53 - ig., mindenféle darabszám
megtalálható.

Vagyis mindig ugyanarról a 300-s, vagy 500-s helyről van a start. A program
előtt, két db 180 km-s közös tréninget rendeznek. Kiváló szállító járműveik
lehetnek, melyekkel az autópályák közeléből végzik a startokat.
Kíváncsiságból néhány helyet megkerestem a térképen.

Lelki segítségre is igényt tartanak, amikor rendezvényeiket és új Mercédesz
típusú 96 rekeszes konténerüket papi áldással, megszenteléssel, indítják
útjára.

El tudom képzelni, hogy a legintelligensebb, ketrecet tűrő, okos, ellenálló,
nyugodt, tanulékony és természetesen egészséges galambjaik, amelyek már
fiatalon is mindig ugyanabba a ketrecbe kerülnek, ugyanazon az úton vannak
szállítva, és ugyan arra a helyre mennek (kb. 10-15 alkalommal) kétéves
korukra tökéletesen megtanulják, mint egy feltételes reflexként, hogy mi is
vár rájuk. Vagy is ha "x "eltöltött időt utaznak a kocsiban, három
megállással, akkor a munka 330km lesz. Még az is lehetséges, hogy berakáskor
az érzékenyebb lelkű madarak zokon veszik, hogy boldog-boldogtalan viszi
őket izzadós kezekkel, fejünkkel benyomva a ketrecajtót, és amíg a
rekeszhez ér a kínzójuk, a 100 pontos bírálatból 97-t leellenőriz, minimum,
táj masszázst ad, és ha lehet, elfelejti, hogy tojó vagy hím van e nála.
Miért kerültem már megint egy másik rekeszbe, ahol ezek a nagy marha fakók
vannak, utálom a színüket, szagukat, nem hogy a gazdám kicsivel korábban
jönne, akkor én is azok között az illatos kékek között, utaznék. Ezek a fakók
azé a pofáé, aki azt mondja, hogy nem is ér semmit a galambászat, amíg egy
pótkocsi takarmányt meg nem etet. Vagy az is lehet, hogy a "t" hiányos
emberé a teszttelepről. A mi ketrecünk az igazi, mert halottam, hogy más
országokban 12x23 cm jut egy galambra. Abban forduljon meg-fel-, aki
kitalálta. A kieresztés után a legfontosabb tájékozódási pontok ugyanott
vannak és hazafelé csak a már ismert útkereszteződésekre, folyók vonalára
kell figyelni, ügyelve, hogy a szél el ne sodorjon látó távolságon kívülre.
Ha nem kedvező az időjárás, esik az eső, talán meg ússzuk a rossz startot,
várakozással, egy napos halasztással, még azt is el tudom képzelni, hogy
haza visznek.

A fentiekben jelzett csapat db számokból értékelhetik a bajnokságot.
Valahogy ez nem érdekelt annyira. Azonban, több kategóriában Ők lettek a
királyok az olimpián és ez a lényeg a számukra.

Gondolom, a galamb beszerzés náluk is, nálunk is Belgiumból és Hollandiából
történik. Ezt tapasztaljuk, ha a mostani vagy korábbi lapunkat figyeljük. Ez
nem baj, sőt hála istennek, hogy ma már egyre többen megengedhetik maguknak
a kiutazást, a világlátást, az importot. Ez azt a kérdést vetheti fel, hogy
ez után, az ottani színvonalat-tisztelet a kivételnek - mi miért nem, vagyunk
képesek elérni, illetve megtartani. Azt, az egy embert kivéve, amely a
szabályt erősíti. Hiszen újra és újra az importhoz fordulunk, a hazait nem
becsüljük, lásd a külföldi gyűrűt viselő galambok itteni árveréseit. Úgy
pletykálják, hogy tavaly az egyik teszttelepen ez is bedőlt.

Talán azért marad el a hazai megbecsülése, mert nem alakultak, alakulnak ki,
galambtartó nemzedékek, akik a nevet a típust tovább viszik.
Gyermekeinknek, a környezetünkben élő fiataloknak nem vonzó, ahogy mi ezt az
egészet, - bürokratikusan, kerítés mellett gyűjtve, poros, piszkos,
fedélnélküli helyen, ahol repül a szélben miden papír, hangoskodások
közepette, kocsma közelben, DRÁGÁN végezzük. Vagy az is lehet, hogy mi a
származási lapot félre értjük és teljesítmény nélküli utódok százainak -
szelekció nélküli, lehetőleg rokon -- tenyésztésével akarunk a hazai pályán
megmaradni. Közben a kötött és göngyölített csapatverseny, illetve
csapatlétszám miatt szűkül a mennyiségi konkurencia. Ez a minőség rovására
megy, mert szükségünk van az "n”-. helyezésre is a másik kiszorítása
érdekében. Hallottam, már olyan véleményt is, hogy ez egy "hungarikum". Az
igen!

Természetesen én is ismerek olyanokat, akik évtizedek óta modern
galambjaikkal kiválóan versenyeznek, a bázist meg tartva gyorsan cserélnek,
kíméletlenül tesztelik az újakat, és megszállottként, szinte a többiek által
elfogadhatatlan ambícióval, pontosan dolgoznak.

Ezzel egy időben, rengeteg olyan elképzelés, teória, fétis, monda, közhely,
igénytelenség, -- pl. a listák-- kering minden felé, amelyeket érdemes lenne
összegyűjteni és meg írni. Bíztatok mindenkit, tegye meg, legyen érdekesebb
az ujjságunk. Ilyen, például, ha érvek nélkül, zsigerből kijelentjük, hogy
valami hülyeség. Mondjuk a kerületek közti minőségi különbség tagadása. Ha az
egyesületek közt van ilyen, márpedig valaminek kell lennie, hiszen az egyik
helyről többen is a kerületi élben végeznek, míg a másik faluból - amelynek
hasonló földrajzi fekvése, szél járása, stb. van - pedig, sokadik az ottani
első. Akkor a kerületek között is kell lennie kvalitás béli eltérésnek.
Koefficiensünk, e kerületek közti eltéréseket nem veszi figyelembe, pedig
kéne. Talán további számítási módok bevezetése, hasznos lenne a differenciák
kiszűrésére és korrigálására.

Térjünk vissza a lengyelek kapcsán bennem felvetődött összehasonlításhoz.

Mi hétről-hétre másik feleresztési helyre megyünk. Egy kis ízelítő: Breclav
220 km, Brüno 250 km, Jihlava, 320 km, Humpolec, 340 km, Mboleslav, 430 km,
Aurak, 560 km, Dessau, 680 km, rábeszélésre Magdeburg, 730 km. Vagy is 10
útból 8 különbőz start hely. Én a magam részéről örülök ennek, mert így a
csorda --szebb szóval falka-repülés, ami sajátja a postagalambnak, mondják a
szakértők, nem érvényesül annyira. 1000 km-ről, az egyedül végrehajtott
repülésnél az önállóság, döntő tényező. Azonban a kategóriák szerinti
országos összehasonlításokhoz, az olimpiai szintek eléréséhez nem erre van
szükség. Talán a lengyel megoldás, ami a versenyeket illeti nagyobb sikert,
hozna.

Ha már erről beszélünk, akkor a kétnapos hosszútávot röpülő madaraink
teljesítményét nem szabadna a mostani "E" kategóriába értékelni. Mert ez nem
a maratón táv érték adata, azt valahol másutt kell keresni. Kétezer nyolc-kilencszáz kilométeres teljesítményt négy útból, egy kalap alá venni a
3600-4000 km-rel - ez még egy 800- 1000 km-s út- ugyan annyi berakásból, --
anélkül, hogy valakinek is bántotta volna az igazság érzetét,-- FCI ide,
vagy oda, minősíthetetlen hiba. Valahogy úgy vagyok ezzel a dologgal, hogy
amíg a galambász világ a barcelonai, apui, perpignani, jarnaki stb, 1000 és
1350 km-s utak győzteseit és helyezettjeit keresi a sajtóban, vagy a
képernyőkön, és ad értük milliókat, -- amint azt az internetes árverésen is
láthattuk -- addig nem kell küzdeni a kiállításokra kerülésért. Nem kell ide
jönni, és nem is kell megmutatni annak, aki ezt nem szereti. Addig, amíg
szinte évről évre "rendezünk" egy -egy katasztrófa utat, nehéz lesz
tagságunk érdeklődést újra felkelteni, hogy megint, mi közöttünk találják
meg sikerélményüket. Ne legyen igazam! Mostanában hallok olyan véleményeket,
hogy Aachen és Liege, mint irány,-- hátszeles könnyebb utak, kevesebb
veszteség--, belefér többek elképzelésébe. 2010 benn már szándékoznak
küldeni.
Kiel-t, viszont nem preferálják, mert 2008-ban, és 2009-ben is
"onnét tettétek tönkre az állományaitokat", mondják. Ezért megismétlem a
korábbi írásomban tett javaslatomat, legyen Brüsszel a mi "Barcelonánk".
Különösen most, hogy az igen sokra becsült Lengyel, Cseh, Szlovák, Osztrák
barátaink, hívnak a közép európai, --távokból ítélve -- kétnapos hosszú távú
versenyekre.

Úgy tűnik mintha valahol, valamilyen érdekek fűződtek, fűződnének ahhoz,
hogy e viszonyítási alapok nem tudnak nyugvópontra jutni. Hasonló képen van
ez az induló létszámokkal is. Emlékszem az első koefficiens alapú nemzetközi
összehasonlításnál a portugálok kb. 40 ezres darabszámot írtak a tört
nevezőjébe. Senki nem tudta őket túlszárnyalni. Hamar le is vették a
napirendről, és 5000- s induló létszám lett a viszonyítás alapja, majd
nemsokára 4000- re változott, és most 2000 db-nál tartunk, ahogy az idei ki
írásokat nézem. A tenyésztő nem tehet róla, hogy Ő mennyi galamb közül éri
el a helyezését. Ha nem volna csak 1976 az induló létszám, másutt pedig 2051
akkor mi történne? Itt is, ott is nyer egy galamb, a koefficiense azonban
más lesz. Ez nem a kisebb létszámból nyerő madár hibája. Ez az értékelési
módszer hiányossága.

Naivitásom azt kérdezi, hogy miért nem alakulnak ki olyan versenyzési
csoportok, (nem szállítási) ahol azok mérik össze galambjaik tudást, akik
egymás eredményeit képesek a következő ismérvek szerint: földrajzi fekvés,
berepülési irány, széljárás, tömegvonzás, elfogadni. Miért is kell a
minőséget a létszámhoz kötni. Másrészről nem is ezt mérjük össze
hétről-hétre, hanem az egységnyi idő alatt megtett utat. Azt viszont nem
tudjuk egzaktul bizonyítani, -- csak úgy érezzük,-- hogy ha többen indulnak,
akkor a nyerő galamb teljesítménye is többet ér. Ha csak be nem vezetjük a
pénz díjas versenyzést, ez azonban egy másik érték. Megpróbálták tavaly.
Hová tűnt a szisztéma? Vagy talán a sebesség lesz jobb a nagyobb induló db
szám esetén? Ezt sem tudjuk, mert az a létszám nem kisebb, vagy nagyobb,
hanem épp annyi amennyi küldve volt.

Az érkezések eloszlása, valószínűleg nem egyenletes. Az első galamb után
bizonyos fokú érkezési sűrűség, majd ritkulás jellemző, az időjárás, a
galambok állapota stb. függvényében. Az is lehet, hogy egy másik út
eloszlási göbéje teljesen fordított képet mutatna. Ezért hasznos lenne
minden összehasonlításra kijelölt versenyt egy erre a célra készített
programon végig futtatani, egy etalonhoz jutni, hogy segítsünk a
koefficiensnek.

Akkor mi legyen a megoldás? Nem kell ezt feloldani! Jól van ez így, ahogy
van! Ez a nemzetközi szabály!
Annak könnyű, akinek hoznak egy "törvényt"oszt el van vele, mint a befőtt.

Magyarországon az egy-egy körzetben (km2-en) élő tenyésztők száma (sűrűség)
alacsony. Továbbá a domborzati viszonyok, és az általánosan uralkodó
széljárás nem segíti elő az FCI előírások, igazság érzetünknek megfelelő
teljesítését. Valamint göngyölítő, korlátozó módszereink sem ezt támogatják.
Ezen kívül hatalmas ballaszt, - magas költséggel - un. tenyész van a
dúcokban. Kicsi taglétszámunk, és nem a röptetésre ösztönző megoldásaink, -
csapatonkénti befizetések - saját gk, annak holtidei, de hétközi
kihasználatlansága, drága és bürokratikus egyéb megoldásaink (költség
analízis), nem hiszem, hogy problémáinkra valaha is meg oldást adnának.
Gondoljunk bele, ha valaki tag szeretne lenni, hogy induláskor mennyibe is
kerül az neki. Galambház, gyűrű, tagdíjak, elektromos óra, és még galambja
egy darab sincs, versenyzés, oltások, prevenció, remélhetőleg jó közösség.
Tizenévesen egyedül ezt nagyon kevesen tudják felvállalni.

Lépésről, lépésre azonban egyik, másik kérdés megoldható lenne. Ilyen, pl. a
déli röpirány meg választásának lehetősége, mindazok számára, akik a
mostanit igazságtalannak tartják. Nézzünk a térképre, láthatjuk, hogy hazánk
délről 80 %k-ba nyitott. Természetesen, akik ezt az irányt nem kívánják
röptetni, azok maradnának a hagyományaiknál. Ez azonban nem szolgálná a
korábbi időkből ismert országos versenyek rendezésének megvalósulását, ami
ma már egyébként sem jellemző, csupán nosztalgiát lehet tapasztalni korosabb
tenyésztőknél.

Egy másik lépés a költségek, befizetések analízise, időbeni elosztása.
Röptetési kiadásokat, díjalapot a nevezet galamb létszámhoz kellene
rendelni. Ez igazságosabb teherviselést eredményezne. Néhány feladat
kerületi szintről való leadása, - pl. az évkönyv - és annak, egyesületben
igény szerint készítése, sokaknak megtakarítást jelenthetne. "Itt van az
Internet, meg tudom nézni, ki tudom nyomtatni. A kerületi archívumból pedig,
bármikor lehívható, amire szükségem van."

Bizonyára sokaknak további ötleteik vannak a kiadások csökkentésére,
fogyaszthatóbb galambászatunk, hobbink, szenvedélyünk megvalósítására.

Mások pedig, ellenszenvvel olvassák a fentieket, vagy csak részekkel értenek
egyet, illetve bizonyos gondolatokat eleve szabályellenesnek értelmeznek.
Sokan stilisztikai, szerkesztésbeli hibákat fognak felfedezni, de még azt is
el tudom képzelni, hogy többen megsértődnek, és ingerülten reagálnak, csak
legyintenek, vagy még azt sem teszik.
Nem baj, fontosabb az, hogy megmozdul bennük valami, melynek eredményeként, talán TÖBBEN LESZÜNK, relatíve kevesebb létszámot tartunk, és egyre jobb postagalambot tenyésztünk.

Tisztelettel. Ficza Károly az egyik martonos.