postagalamb.biz

A debreceni postagalamb egyesület történeti áttekintése.
A rendelkezésre álló dokumentumok alapján készítette: Fogarasi József.2009.

Nem kisebb feladatra vállalkoztam, mint megeleveníteni a múltat a postagalambok kapcsán Debrecenben és közvetlen környékén. A mai még meglévő és a megőrzött, birtokomban lévő „Magyar Galambsport Egyesület Debrecen S.1. Tagjelenléti könyve”amelyet Tokai László jegyzett 1-192 számozott lapoldalt tartalmazva, 1954.szeptember 5.-én keltezve.
Az interneten feltalált, korábban már általam közre adott, Hajdú”Postagalamb” Sportegyesület Debrecen, Alakulása: 1936.február 27, taglétszám: 25 fő, Alapszabály: 247847/1941.VII-a BM. leirattal, szintén hiteles dokumentum.
Sajnos az 1937. február 27 és 1945. szeptember 5 között eltelt időszakról írásos dokumentumot, feljegyzést nem sikerült ez ideig fellelni. Ez után az írás után, talán valakik, valahonnan még kiegészítéseket tudnak majd tenni. Remélem így lesz.
Az teljesen nyilván való, hogy 1937-1945 között a II. Világháború kezdete és befejezése között, csak katonai tevékenységre, hírszolgálatra kell gondolni. A galambok és tartóik katonai és rendőrségi engedélyekben, rendőrségi nyilvántartásokban rögzített keretekben, helyen, darabszámban voltak meghatározva.
Hazánkban az 1945. április 4.-ét, követően elsősorban az élet megindítása, a háború okozta romok eltakarítása, az újjá építés időszaka alatt bizonyára szünetelt, az egyesületi élet. Elég gondot okozhatott az állományok felkutatása, a tenyésztés- inkább a szaporítás- beindítása.
Aztán csak elindult „valami”, mert, a Tagjelenléti könyv szerint az egyesület 1954. december 14.-én Taggyűlést tartott, ahol 13 tag volt jelen. Ez a gyűlés „olyan tagtoborzó” lehetett, mert az 1955. január 30.-i taggyűlésen már a teljes tagság jelen volt.
Ennek a hiteles névsornak, közre adását én történelmi feladatnak tekintem. Álljon, hát itt az elődök névsora:
(az aláírások sorrendjében), Kozma Ferenc, Csoma Sándor, Selinga István, Becs József, Farkas Sándor, Fogarasi József, Nagy Nándor, Pesti Lajos, Bétky Gábor, Takács Aladár, Tokaji András, Bozóky László, Szabó Endre, Kemecsei Lajos, Hegedűs János, id. Fogarasi József, ……József, Vida József, Tokai László, Nagy Béla, Kerékgyártó Lajos, Fábián Gábor, Tamás István, Péteri János, Papp Mihály, Sziráki László,Bagdi Kálmán, Főső József,Horváth Gábor, Zsenyei József, Járvás József, Szombati János, Kurunczi Pál, Tóth Ferenc, Molnár József, Szalai István, Nagy Gyula, Faragó Sándor, Csizmadia Ferenc, Latinecz István, Farkas István, Fazekas László, Szabó József, Elek Péter, Ménes Attila, Kovács József, Molnár Imre, Gariczai Béla, Pósa Attila, Vitányi László, Bodnár András, Pereszlényi Lajos.
Ez az 52 fő 1955. április 3 és 1956. március 4.-én tartott Vezetőség választó taggyűlésig, február 13.-án, február 20.-án és március 13.-án tartott taggyűlést. Ahol megszervezésre, előkészítésre került az 1955. évi tréning és verseny utak programja, lebonyolítás rendje, a felelősök kijelölése.
A kezdeti időkben csak vasúti szállítás történt, a galambok teheráruként feladása, a vasúti célállomásokon az állomásfőnökkel történő feleresztési koordinációk, a visszaérkező üres galambszállító ketrecek átvétele, a gyűjtőhelyre történő beszállítása személyesen felelős egyesületi tagok feladata volt.
Még ebben az évben és gondolom, a fajta jellegéből adódóan a tagság szekciókban rendeződik, 1955. augusztus 7.-én a posta szekció külön ülést tart. Ezen az ülésen az összes tagságból 31 fő választja a postagalambok szakszerű tenyésztését és versenyröptetését.
A vezetőség így állt össze a választás után.
Elnök: Nagy Béla, Titkár: Pereszlényi Lajos, Pénztáros: Váry Antal, VB elnök: Tokai László,
Gondnok: Pereszlényi József.
A verseny gyűjtőhelye és a versenybizottság, akikhez a versenyről érkező galambot, később kontroll gyűrűt kellett bemutatni, Debrecen, Híd u 8 volt.
A további években jelentősen szervezettebbé válik a versenyzés. A kunhegyesi tanító, Jeskó Sándor szervező munkája és Kállai Ferenc szövetségi főtitkárnak köszönhetően az egyesület bekapcsolódik az országos szervezésű programokba és már Brnóból is rendeznek versenyeket.
Akkori szövetségi elnök Horváth János is járt Debrecenben.
Az egyesület eredményei reményt keltőek. Az egyesület tagjai sorában eredményesen versenyzik 1956-1957 évektől Szabados Árpád, Tokai László, Selinga István, Szombati János és kezdetét veszi a Szentesi Károly „korszak”.
Az 1957.es évet 54 fős taglétszámmal kezdi az egyesület. Ez évtől található a tagok sorában a később kitűnő eredményeket elnyerő, Major Gábor.
Egy későbbi, hosszú ideig tartó generáció is bontogatni kezdi szárnyait. Többen ma is aktív versenyzők, igaz vannak, akik ma már nem lehetnek köztünk.
A következő három évben nagyon sokan lépnek be az egyesületbe és lesznek aktív, hosszú időn át kitartó tenyésztők, 1957-1960ig lépnek be, Karaszek József, Kunkli János, Ratalics István, Rőth Sándor, Gaál András, Mátyus Gábor, Rátóczi Ferenc, Úti Csaba, Tatár Mihály, Kovács András, Lőrinczi Ferenc.
Ismét eltelik pár év már komoly hosszú távú versenysorozat is szerepel a programokban.
Majd az 1963-1966 év végéig olyan tagok lépnek az egyesületbe, akik ma is feltalálhatók a díjlistákon. Ekkor kezdenek versenyezni és később egyesületi bajnokok is lesznek- bár ma már nem aktív versenyzők- Pintér László, Csíkos László, Sápi István, Hevesi János, akik még ma is aktívak, Németi András, Bagi Károly, Béke József.

Az 1967-es évben 45 fős tagsággal vág neki a versenyeknek az egyesület. Ebben az évben lett talán a legaktívabb a tagság, a Kelet Kerület két rögcsoportból állt és a Kelet II. elnöke Kovács József nagyon aktív és hatékony szervezése okán a "Kék csoda" már lejött Debrecenbe a galambjainkért.
Ez a „kényelem” fiatal új tagokat eredményez az egyesületben. Az egyesületbe ebben az évben lesznek tagok: Kovács Imre, Lovas László, Bakk József, Galajda István, Pesti Károly, Sári Sándor, Kiss József, Baranyi Péter, Tisza István, Vasziliu Mihály, Bán Ferenc.
Az 1968-as év egy nagy áttörés éve, a Kelet II. Verseny kerület elnöke Kovács József mellett Fogarasi József lett a kerület versenybizottsági elnök. Egyre jobb kapcsolatok alakulnak ki a rögcsoportokon belüli egyesületekkel, főleg a nyíregyháziakkal.
Minden olyan eredmény, amely később egy nagyon eredményes és baráti alapokon is nyugvó következő 22 évben történt itt alapozódott meg. 1970. február 28.-án az S-1 a házigazdája és lebonyolítója a Kelet II verseny kerület éves díjkiosztó ünnepségének.
A rendezvényre a Helyőrségi Tiszti Klub összes helyiségében kerül sor, több mint 200 vacsora vendéggel.
Rendkívüli összefogás jellemzi az egyesületet, a vezetők nagyon jó kapcsolatot építenek ki a Szövetséggel, a Papp István vezette Kelet I Verseny kerülettel.
Kovács József, Fogarasi József, Lovas László (ekkor még nem Dr.) több szakelőadást szerveznek. Ki emelkedik az 1970.július 2.-i amikor Anker Alfonz tart előadást, később ezt még újabb előadása is követi. Előadóként meghívja a VB. Elnök, Haász Ferencet, Bíró Józsefet, Bíró Imrét, az időközben „el pestiesedet” Szentesi Károlyt.
„Amint azonban sajnos lenni szokott” akkor bolondul meg a nép, amikor a leg jobb dolga van.
Az időközben 71 tagot számláló S-1 válaszút elé kerül. A Debreceni Dózsa SE. a meglévő négy szakosztálya mellé keres egy költségvetésileg megfelelő ötödik szakosztály, ahhoz, hogy elnyerhesse az OTSH-tól a kiemelt sportegyesületi státuszt.

Az egyesületi tagság két pártra szakad. Egyesek nem akarják a Dózsa szakosztályi státuszt, bizonytalannak érzik azt. Félnek, hogy egyfajta vezérkar dirigáljon, akik még csak nem is tudják mi a postagalamb.
Fájdalmas és ennyi idő távlatából is megállapíthatom kibékíthetetlen ellentétet szült a döntés.
Az egyesület rendkívüli közgyűlése kimondja a kettéválást.
A 71 főből 31-en a Dózsához kívánnak csatlakozni, míg pár tartózkodás mellett a külön egyesületi státusz mellett szavaztak.
Magam részéről azt tartom a leg fontosabbnak, hogy egyik táborban sem történtek kiábrándultságok, kilépések stb. Ekkor Kovács József az S-1, Lőrinczi Ferenc az S-10 elnöke lesz.
Végül is 1971. július 9-re az S-1 egyesület 31 taggal aláírta a megállapodást a Debreceni Dózsa Elnökségével és Postagalamb szakosztály néven önállóan megkezdhette tervezni a jövőt. Jelentős anyagi és tárgyi támogatást kapott a szakosztály az egyesülettől, klub helység, gyűjtőhely, tehergépkocsi és pénzbeli költség támogatásként.
Erre az időszakra jellemző, hogy olyan közegben mozog a galambsport, amit eddig sohasem emeltek az emberi sportok közé.
Én több mint 10 évig voltam a vezetője a postagalamb szakosztálynak, részt vettem a havonta tartott Dózsa elnökségi ülésen soha nem tapasztaltam, hogy lekezelően, vagy mellékesen kezeltek volna engem és az általam képviselt szakosztályt.
Volt alkalmam több megyei rendőr főkapitányt megismerni, minden esetben érdeklődtek, hogy valójában mit is csinálunk mi, hogy galambjaink azokat a nagy távolságokat épségben, igen rövid idő alatt képesek megrepülni. Amikor Bezzeg László lett a főkapitány 1975-ben örömmel vett részt velünk együtt a nagy országos rendezvényeken, olimpián. Ő maga is tartott és tenyésztett galambokat. Igaz versenyre nem merte elküldeni azokat. Túlságosan féltette azokat.
Úgy gondolom itt érdemes a történéseket úgy folytatni, hogy az egyesület vezetésében és a Kelet II kerület életének kiteljesedéseként ne fogalmaznám meg azt a biztos támaszt, amelyet a kerülethez tartozó egyesületek kaphattak az S-1 egyesületen keresztül.
Rendkívüli dolog volt az, hogy a Dózsa férfi kézilabda szakosztálya 1974-ben azt a cél tűzte ki, hogy el akarja nyerni a Magyar Bajnoki címet. Egy sor kitűnő játékosa mellé olyan válogatott szintű játékosokat igazolt, akikkel a cél elérhető közelségbe került.
A postagalamb szakosztály tagjai és vezetői mindig készen álltak arra, hogy segítsenek a Dózsa vezetőségének, ha arra szükség volt. Felejthetetlen élmény volt mikor a csapat 11 000 néző előtt kivívta a Magyar Bajnoki címet. Ami pedig ebből adódott postagalambászoknak azt kevesen tudják még elképzelni is. Ha csak azokat a kapcsolatokat emelem ki, amelyek ennek az eredményhez vezető úton alakultak ki az intézmények, szervezetek és köztem, mint galambszakosztály vezetője között. Természetesen azokat a lehetőségeket, amelyek itt adódtak én igyekeztem is kihasználni, úgy hogy abból a galambászok előnyére legyek.
Így mindig kedvező időben kaphattunk segítséget a galambszállításokhoz, reprezentatív helységeket a rendezvényekhez, a kerület részére a sorban állás nélküli határ átlépéseknél, minden olyan jelentős állami nagyvállalatnál ahol a vezetőség szimpatizált a Dózsával. Akkoriban én a Titász Vállalatnál dolgoztam és sikerült olyan helyzetbe hozni a postagalambsportot, hogy az eredményszámolásra programot írtak, a listákat a számítóközpont számolta, akkor ez országosan is az első ilyen forma volt.
Nagyon sokat köszönhetek azoknak a mindenkori kapitányoknak, akikkel együtt rendezhettem a galambosok ügyeit, megtanulva azt, hogy a lehetőséggel élni és nem visszaélni kell. Ugyan akkor rendkívüli megértést és figyelmet kaptam az egyesület tagjaitól, akik elfogadták, és egyetértettek az én vezetési módszereimmel.
Lehet, hogy nem ennyire felhőtlen ez az érzés? Én így akarom emlékezetemben megtartani.
És akkor vissza a tényekhez, a történések naptárához.
Továbbra is az egyesületről van szó, Amikor 1974-et írunk, én vagyok az egyesület elnöke és 21 kitűnő tagtársam van az S-1-ben. A több mint hat évig tartó időszak bővelkedik kitűnő eredményekben. Több első osztályú versenyzőnk van. Akikre a Dózsa is büszke és a nagy év végi egyesületi rendezvényeken ugyan olyan jutalmazásban részesülünk, mint a cselgáncsos, kézilabdás, sportlövő vagy ökölvívó szakosztályi élsportolók.
Bízom benne, hogy amikor neki fogtam ennek az írásnak, olvasói is lesznek, hiszen ezért írok.
Mind azok, akikhez eljut az írás és meg és átélték ezt az S-1 egyesületi történetet, nem tapasztalnak torzítást, szándékosan kihagyott neveket, történeteket. Továbbá, elég jónak ítélhető lesz ez az írás az utánam következő időszak folytatására. Tehát 1974 és 1980 közötti időszakban is jöttek új és új tagok. Említhetem, Macz Istvánt, Becs Lajost, Szőke Józsefet, ifj. Molnár Tibort, Mucza Károlyt, Fehér Gyulát, Albert Józsefet, Karaszek Józsefet, Szabó Andrást, Sándor Józsefet, Varga Andrást, a későbbi elnököt, Gaál Barnabást, Nyíri Lajost, Márkus Lászlót, Malmeiszter Gyulát, Nagy Józsefet, 1977- be Országh Mihályt, Gáspár Gyulát.
Nagyon érdekes és tanulságos adatokról tanúskodik ez a Tagjelenléti könyv, nevezetesen, hogy tartalmazza a minden évben megrendezett éves díjkiosztón megjelentek neveit is. Azt láthatjuk benne, hogy 1970 és 1980 között (ez 11 alkalom) minden évben megrendezett ünnepélyes keretek között kerültek a díjak kiosztásra és ez alkalommal a tagság hozzátartozói, feleségek, menyasszonyok, barátok, barátnők, rokonok minden alkalommal együtt ünnepelték meg a győzteseket, buliztak reggelig.
Kár, hogy ezek mára már elképzelhetetlenek.

Kiragadtam az 1980-as évet, példaként, hogy hogyan, honnan versenyeztek egyesületünk tagjai.
A mai szemmel meglepő lesz, már a versenyek száma is, a feleresztési helyek, a távolságok és a résztvevők száma.
Mivel a versenyek nagymértékben kötve voltak a Kelet I Kerület programjához, kevesebb önállósággal rendelkezett a kerület, továbbá bevett szokások voltak az országos versenyeket tekintve, ehhez kellett akkor igazodni.
A hivatalos elnevezése a Magyar Postagalambsport Szövetség, Kelet II. kerület, Debrecen volt.
A kerületet a titkár – Fogarasi József – a versenybizottság elnöke – Czakó Lajos – irányította.
A hivatalos verseny program 8 útból és 2 országos versenyből állt, amelyben 2 Sopron, 3 Osztrow, 2 Poznan, 1 Pila, az Országos verseny Gevgelija és Rostock volt.
Az S-1 19 csapattal vett részt a versenyeken, akkor az Országos versenyekre 3-as csapatot lehetett küldeni.

Történelmi tény, hogy 1982-es év egy újabb kihívásként köszöntött az egyesületre. Ekkorra érkezett el a nagy kerületi átalakulás ideje.
Fogarasi József akkor már a kerület elnöke 17 egyesület társulásával, létre hozza a Debrecen és környéke Postagalambsport Egyesületet. A 17-ből egyedül az S-1 Dózsa egyesület nem teheti meg, hogy feladja státusát, míg a többi 16 egyesület feladja jogi személyiségű formáját és területi szakosztályként vesz részt a további munkában. Ez akkor a több mint 400 tag számára előnyösebb és gazdaságosabb működést biztosít. Az S-1 ebben a társulásban, külön megállapodással vesz részt, semmiben nem szenvedve hiányt, hátrányos megkülönböztetést.
Változás történik a vezetésben, az elnöki váltóbotot Gaál Barnabás veszi át. Nagyon jól sikerül a beilleszkedése a Dózsa vezetőség életébe. A szakosztály töretlenül élvezi a nagy egyesületi előnyöket, továbbra is biztosítottak a korábbi feltételek.
Az S-1 ekkoron 30-32 fővel vesz részt a szervezeti munkában.
Újabb váltás történik, 1985-ben ekkor Dr. Vecsei István veszi át az elnöki posztot. A taglétszám stabilan a 19-21 fő között mozog.
Ami szembe tűnő, hogy míg 1971 –1985 között a tagok sorába mindig új tagokat sikerül felvenni, 1985. évtől több „átlépés” történik más, főleg az S-10 Debrecen egyesületből.
Még 1986-ban Dr. Papp László személyében új tagot vesz fel az egyesület, napjainkig már „csak” átlépésekből alakul ki a taglétszám.
Álljon itt a hiteles DEBRECENI DÓZSA fennállásának 35. évfordulójára megjelentetett kiadványból a „BÉKÉS” szakosztályként aposztrofált jegyzet.

A D. Dózsa alakulásának 35. éves jubileumára készített egyesületet értékelő kiadványt az alábbi szerkezetben tettem olvashatóbbá.
A hiteles dokumentum látható a képes beszámolóban.

Idézet:

„ BÉKÉS” szakosztály

Immár ötven esztendeje lesz 1986-ben annak, hogy Debrecenben megalakult az első postagalamb tenyésztő egyesület, a Bocskai. Ennek talán egyetlen élő alapító tagja a debreceni Szabados Árpád bácsi. Persze most nagyot ugorva 1971-hez érkezünk, ugyanis ezóta működik a D. Dózsa kebelében postagalamb szakosztály. Erről szól az akkori szakosztályvezető, Fogarasi József, aki napjainkban a kerület elnöki tisztét tölti be. Nagy szeretettel beszél a D. Dózsa szakosztályban eltöltött 12 esztendőről.
- Amikor a D. Dózsához kerültünk 23 tagja volt a szakosztályunknak, akik tovább folytatták a tenyésztést, a versenyzést. A postagalambok edzését száz kilométer alatti távokon végzik, a versenyeztetés rövidebb- három-ötszáz – vagy hosszabb – hétszáz-nyolcszáz km-es- távokon történik. A hímek a rövidebb, a tojók a hosszabb távokon érnek el jobb időeredményeket. A postagalambok általában ötven-nyolcvan kilométeres átlagsebességgel repülnek a célállomásra, étlen, szomjan, leszállás nélkül teszik meg a távot, s egy-egy verseny alatt a 40-50 dekás állatkák húsz dkg-ot veszítenek súlyokból.
- Az elmúlt időszakban a D. Dózsa kezdeményezte járművek beszerzését, saját gépkocsival szállítjuk konténerekben a postagalambokat mind az edzésekre, mind a versenyekre, még a távoli Lipcsébe, Magdeburgba, Halléba és a közelebb, a szomszédos országokba, vagy éppen Sopronba, Mosonmagyaróvárra.
Fogarasi József idején Major Gábor, Kovács András, Béke József, Fogarasi József és Kovács József országos bajnoki címekkel dicsekedhettek. A szakosztály vezetésében 1983 januárjában változás történt, Gál Barnabás vette át a váltóbotot.
- Szakosztályunk az elmúlt két évben 30-32 tenyésztőt számlált, mintegy 1500-2000 galambbal- kezdte Gál Barnabás. Az 1983-as versenyidényben a kerületben második volt a D. Dózsa, viszont 1984-ben már az élre került, a 22 egyesület közt. A versenyzők közül hatan-nyolcan A-kategóriás minősítést értek el és Pintér László-, aki civilben cinkográfus – az ország legjobb 14 versenyzője közt található a mintegy ötezer tenyésztő mezőnyében, a legtöbb első hely megszerzésével.
Az 1985-ös esztendő eleji újabb sportegyesületi közgyűlésen ismét „őrségváltás” volt a szakosztály vezetésében. Ezúttal dr. Vecsey István közjegyző személyében kapott új szakosztályi elnököt a galambászok népes csapata. Az egyesület, a közgyűlés határozata szerint a postagalamb szakosztály továbbra is élvezi a sportkör támogatását, részben anyagilag is, helyiségekkel, továbbra is szeretnénk biztosítani a tenyésztők számára a szabad idő hasznos, kulturált eltöltését.
A D. Dózsa „legbékésebb” szakosztálya a postagalamb tenyésztőké, akik a jövőben is szép eredményeikkel igyekeznek öregbíteni az immár 35 esztendős sportegyesület eddig is jó hírnevét.

A következő 23 évet azt hiszem, minden túlzás nélkül úgy foglalhatjuk össze, hogy az S-1 minden különösebb kilengések nélkül megpróbálta eredményeit, státuszát a megváltozott helyzetekben is megtartani. Míg 1989-1990 Magyarországon a rendszerváltást jellemzi az S-1-ben arra kellett figyelni, hogy ne változzanak a „dolgok”. Maradjanak a státuszok, maradjon a hely, maradjon hűséges a tagság.
Ami ez ideig maradni látszik az a gyűjtőhely, a BM. tulajdonában lévő Kisstadion. A többi bázis „elfogyott” megszűnt a Dózsa, mint sportegyesület. Megszűnt a tárgyi és anyagi támogatás, megszűnt az a hegemónia, ami a törzstagságot jelentette. Sokan abbahagyták a versenyzést, többen elköltöztek, meghaltak, más egyesületbe léptek át. Ráadásul 2005-ben az egyesület kettévált, egyik fele az S-16 Debrecen egyesületet hozta létre. Az egyesületben szinte évente új elnököt „kell” választani, először Erdei László próbálja a kerületben integrálni az egyesületet, Fogarasi József is lesz egy évre elnök, majd Krankovics János és 2009-től Tenkely Tamás.
Ha most a fenti kronológiát követve áttekintem a névsort, azt látom, hogy a mai tagok között klasszikus S-1 tagnak, csak Elek Pétert, Béke Józsefet, Varga Andrást és még Fogarasi Józsefet lehet ide sorolni. Mindehhez még sajnálattal kell megállapítani, hogy a taglétszám éppen csak a minimálisan még tartható 10 fő.
A folytatás 2010-ben azzal kell, hogy kezdődjön, meg kell tartani az eredményességet, illetve ezt kellene minőségileg szintre emelni. A fiatalítást szem előtt tartva növekedni létszámban évente legalább 2-3 fővel.
A technikai feltételek még adottak, változatlanul a Süveg utcai Kisstadionban van a gyűjtőhely, a tréningröptetések többnyire saját erőből, vagy egyik-másik társ egyesület összefogásával történik. Előtérbe kerül a költségek optimalizálásának kérdése. Egyre többe kerül a sport, a takarmány, az új eredményrögzítő rendszerek megvásárlása. A tárgyilagosság kedvéért kiemelem, hogy Béke, Elek, Rocskó, Tenkely, Fogarasi a Tipes rendszert vásárolták meg, Sági, Nagy Géza a Benzing rendszert. Hagyományos órákkal és gumigyűrűvel már „csak” Varga András, Varga László és Szendrei Béla versenyzik.
Záró mondatként azt kell rögzítenem, hogy a tagság jelenlegi helyzete az életkort tekintve „nem a fiatalokból” áll. Négyen 70 illetve 70 év felettiek, ketten 60 év felettiek, négyen pedig 50 és 60 év közötti életkorúak. Hol vagytok fiatalok?