Tisztelt Sporttársak.
Néhány évvel ezelőtt, mikor megtudtam, hogy 2009-ben Dortmundban rendezik meg a postagalamb olimpiát, elhatároztam, hogy ha lehetőségem lesz rá, mindenhogy részt veszek ezen a világtalálkozón. Végül Fogarasi József és Farkas Sándor segítségével sikerült kijutnom Dortmundba.
Személykocsival mentünk, váltva, vezetve, a határtól kb. 12 órai autózás után értünk Duisburgba pénteken este, ahol a szállásunk volt. Egy kint élő magyar sporttárs, Kránitz László látott minket vendégül.
Szombaton reggel hatkor keltünk, gyors reggeli után indultunk, hogy a közelben tudjunk parkolni. Egy órai autóút után tűnt fel a Westfallen Halle jellegzetes épület tömbje. Nyitásra ott is voltunk. Sokan vártak a szemerkélő esőben a bebocsátásra. Végre bent vagyunk. Rengeteg, de rengeteg eladó, töménytelen áru. Az 5-ös csarnokban 139 stand volt kialakítva a 7-esben 51, és 57 tenyésztő kínálta eladásra galambjait. Elképesztő széles volt az áruskála, a pupillavizsgáló nagyítótól kezdve a szállító ketrecen át a lézergravírozású jelzőgyűrűig minden, de minden megvásárolható volt, ami a postagalamb sporttal összefügg.

Az elektronika tovább hódít, már azt is meg lehet nézni, hogy milyen útvonalon, milyen pillanatnyi sebességgel, milyen magasan repülve tért haza kedvenc galambunk a versenyekről.
Természetesen találkozhattunk sportunk élő nagyjaival, az Eijerkamp család tagjaival, Henk de Werd, Teo Backs, a Herbots család, Drapa, Lottermann, Emiel Denys sporttársakkal. Találkoztunk a holland barátainkkal Jaap Kroese, Joke Hemholt, Jans Suurd, Jacob Poortvliet, Jan Vosmeier, Hegedűs Miklós, akik még Hajdúszoboszlóról, Frederic Basch és anyukája pedig Balatonfőkajárról ismerősek.
Nagyon tetszett nekem a 125 éves nagy német postagalamb sport szövetség történeti standja. Kívülről egy kb. 90 x 60 cm méretű fénykép volt a csalogató. Ez a kép galambász katonákat ábrázol az I. világháború idején, 1916-ban. Az elektronika tökéletesen kinagyította kicsiny, kb. féltenyérnyi, régi, megsárgult képet. Az egyik katonánál galambok is láthatók kis ketrecben a képen.

Érdekesnek találtam a galambász órák bemutatását. 1883-tól kezdve a műanyagtokos Benzing óráig. A kis STB óra 1914-ből teljesen úgy néz ki, mint a mai testvérei. A fatokos Benzing számlapján csak a számok cikornyásabbak a ma is használatos fatokosokénál. Sok-sok régi tárgy, többek között jelentő hüvelyek, érmek, fényképek, különböző dokumentumok.
Szombaton még ismét átjártuk a csarnokokat. Több magyar csoporttal is találkoztunk, akik kisebb, nagyobb buszokkal, vagy személykocsikkal jöttek ki Dortmundba.
Ezután elmentünk egy német sporttárshoz, akivel vendéglátónk, Kránitz Laci bácsi közös név alatt versenyezett Mauritz Friedelhez, aki Janssen véralapú állományával szép eredményeket ért el. Megmutatta a 12, 13, 14 helyezéses galambjait. Feltűnő, hogy milyen nagy testűek voltak a hímek a kis, finomabb tojók mellett. További sikereket kívánva búcsúztunk el tőle és kedves feleségétől a viszontlátás reményében.
Siettünk, mert még az nap este indultunk hazafelé. Az eső esik, de még nem fagy. Laci bácsitól már sötétben, 6 óra körül búcsúztunk egy kiadós vacsora után. Magyarországra reggel 7 óra körül érkeztünk meg, szerencsésen megjárva a több mint 3000 km-es utat.
Néhány szót a galambokról. Nagyon sok szép galamb volt kiállítva, mind az olimpiai, mind a német nemzeti kiállításon. A marathon kategóriában 800 - 900 -1000 km-es versenyeket teljesítettek a galambok. Volt pl. kétszer 1000 km és kétszer 900 km-es helyezett hím, de a többi marathonos sem adta sokkal alább. A német nemzeti kiállításon a 2008-ben legjobban teljesítő galambok tetszettek: 14 helyezés, 5599 díjkilométer az öreg hímek, 14 helyezés, 5619 dkm az öreg tojók, 13 helyezés, 4636 dkm.
A fiatal hímek, 14 helyezés 4922 dkm a fiatal tojók kategóriájában.
Életteljesítményes hím 87 helyezés 33889 dkm, a tojó 77 helyezés, 27741 dkm.
A legjobb öreg hím kategória győztesének gazdájával kapcsolatban állok. Történt ugyanis, hogy 2004-ben egyik Aasból rendezett verseny utáni vasárnapon a fürdőző galambjaim között egy egészen fiatal galamb ivott a fürdető edényből. Annyira fáradt volt, hogy egyszerűen megfogtam. Láttam, hogy német a galamb, és telefonszámos jelzőgyűrűje is van. Este, Johann Groß, a galamb tenyésztője elmondta, hogy a galamb pénteken este már nem aludt odahaza. A két tollat dobott fiatal több mint 650 km-t repült Rötz és Túrkeve között. Az esetről a Brieftaube c. lap is megemlékezik egy rövid cikkben, egyik 2004. szeptemberi számában.
Az olimpiai rangsorban első Németország, második Szlovákia, harmadik Magyarország majd Lengyelország, és Csehszlovákia következik. Szép eredmény, gratulálunk a magyar sporttársaknak a galambjaik sikereihez.

Még egyszer köszönöm Fogarasi József és Farkas Sándor barátaimnak, hogy egy életre szóló élményhez segítettek hozzá.
Sporttársi üdvözlettel.
Hubai János
5420 Túrkeve
Hajdú Benedek u. 19.
E-mail: hubai.janos@freemail.hu
Friss hozzászólások
7 hét 5 nap
14 hét 5 nap
15 hét 1 nap
15 hét 1 nap
15 hét 2 nap
16 hét 3 nap
19 hét 3 nap
20 hét 6 nap
28 hét 6 nap
29 hét 1 nap