Amit ebben a témában irtam, nemcsak az én egyesületemben érdemes tovább gondolni
Tisztelt Sportbarátaim, Sporttársak.
Úgy gondolom, hogy a múltban és a jelenben is igen kreatívan és érzékenyen próbáltam a tenyésztés és a versenyzésvonatkozásban galamb centrikus gondolkodást követni.
Ezúttal a versenyzés és a versenyekre történő felkészítésről, a tréningekkel kívánok foglalkozni.
Mielőtt a saját gondolataimat felvázolnám, idéznék néhány nagyon fontos és megszívlelendő mondatot és arra irányítani a figyelmet.
A nyilatkozat Jan Grondelaerstől származik aki világban elismert a „középtávkirálya” kitüntető címet kapta. Méltán! Ma galambjait a Herbots család tenyészti tovább, világszínvonalon.
Nekem az a szerencse jutott, hogy 1982 és 1984-ben kétszer is lehettem Jan Grondelaers vendége. A többszörös németmester Hans Reimann , Peter Janssen, Dr Detlef Langheim akik nagyon jó kapcsolatot tartottak fenn Grondelaerssel és maguk is ezt a vérvonalat tenyésztették vittek magukkal a „szentélybe”.
Az idézett interjú részlet:
Jan Grondelaers volt a szememben a világ legjobb galambásza. Ő képes volt beszélgetés közben átlátni a galambon. Egyszer azt mondta nekem: " nyugodtan versenyeztesd a fiatalokat és az egyéveseket a tűréshatáron. Nem fognak megtörni. Csak az öreg madarakkal kell óvatosan bánni. Amikor egy öreg nem kezdi jól a versenyeket, néhány hétig otthon kell tartanod őt. Egy jó gyógyulás akkor nagyon fontos." Nos, a tapasztalatom azt mondja, hogy Jannak igaza volt.
: Több mint logikus, hogy a minden héten 500 kilométeres versenyekre küldött galamboknak nem elég, hogy éppen csak formában vannak. Úgy orvosilag, mind testileg mindennek tökéletesnek kell lennie. Az ideális, ha az özvegy hímek körülbelül 20 percre eltávolodnak, majd körülbelül 45 percig a dúc körül repülnek. Leesnek a tetőre és azonnal felugranak megint. Ha az egyik felrepül, az összes többi üldözőbe veszi. Ha ezt látod, jelen van a csúcsforma.
Tudom, nem minden galambász engedheti meg magának, hogy állatorvoshoz járjon. Akiknek nincs erre lehetőségük, azoknak azt javaslom, hogy az első héten trichomoniasis ellen kezeljenek, a másodikon ornitózis ellen, és a harmadikon az emésztőszervi problémák ellen.
Csak egy fontos kiegészítés a tisztán látáshoz: Jan Grondelaers KÖZÉP TÁVÚ Specialista volt, a leg „gyilkosabb” táv a hétről-hétre küldött galambok számára. ((Fogarasi)
És ezek után a riport folytatása, ami miatt a magam részéről megpróbáltam segíteni 2009-ben az S-01 és S-16 egyesületek tagjainak:
- Hallottuk, hogy szereted sok trénig útra küldeni a galambokat. Igaz ez?
Igaz. Különösen a fiatalokat. Egyre inkább meggyőződésemmé válik, hogy lehetséges javítani egy fiatal galambtájékozódási képességét. Hasonlítsuk ezt a kisgyerekek oktatásához. Azok a gyerekek, akiket a szüleik iskola után tanítanak, gyorsabban fognak meg tanulni olvasni és írni. Ez egyáltalán nem a gyerekek intelligenciájával van kapcsolatban. Csupán az extra tréning hozza létre.
A fiatal madarakkal ugyanez van. A több és gyorsabb tanulás gyorsasághoz és jobb teljesítményhez vezet. Érted, hogy mit akarok mondani? Természetesen a versenyszezon elején a fiatalok extra tréningeket kapnak és az eredmények mindig nagyon jók. A tréningeknél a távolság nem számít. A lényeg, hogy a fiatalok megtanulják azonnal felvenni a helyes irányt.
Az egyéves és öreg madarakat nem visszük sok tréningre. Csak a szezon kezdetén kapnak néhány extra utat. Versenyek közben csak akkor kerül erre sor, ha nagyon rossz versenyük volt. Ilyenkor néhányszor elvisszük őket nagyon rövid távolságra. Így adjuk vissza a kellő önbizalmukat.
A lényeget ezekben a megállapításokban és abban az évtizedeken keresztül produkált csúcsteljesítményekben kell keresni.
Természetesen soha nem szabad elhallgatni, hogy akár külföldön akár belföldön a kiemelkedő eredményekhez nem elég egy ember. Mindenütt ott van vagy egy családtag (feleség, fiú, lány gyermek) aki besegít. A segítség lehet a heti tréningre szállítástól a versenykosarazáson át a takarításig minden.
Nálunk (itt a mi egyesületünket értem) mivel többé-kevésbé ismerem a körülményeinket, azt javasoltam és javaslom a jövőre is, hogy összefogással, az egyesületen belül megoldható tréningeket és hétközi röptetéseket használjuk fel az eredményesebbé váláshoz.
Az eredményért tenni kell, az eredménynek ára is van, de megéri.
Már letettem arról, hogy bármiféle klub alakításában gondolkodjak, sok az irigy és rengeteg féltékeny ember vesz körül, de van ötletem és van lehetőség.
Néhány példa:
1, Az évelején 2-3 egyesület összeáll, akik 15-25 km átrepülési távolságon belül vannak. Csak néhány variáció. S-01, S-16, S-02, S-09 stb. Az a lényeg hogy az összeállt egyesületekben legyen 20 fő versenyző és 250 db galamb.
A Tagszövetség versenybizottságának leadott összeállítás alapján külön lista készül és az itt elért eredmények, ha olyanok akár Olimpiás eredmények is születhetnek.
Az FCI szabály, amit a MPSZ is betart, A, B, C, D kategóriás versenyeknél alkalmazni kell.
De egy előnye mindenképpen volna.
Nevezetesen, hogy több a sikerélmény lehetősége lehetne egyre több Sporttársnak, akik most a Tagszövetség nagysága és széljárása miatt eleve esélytelenek egy jobb eredményre.
Félre értés ne essék, nem a Tagszövetség ellen, hanem a Tagszövetségen belül kell ezeket a lehetőségeket kihasználni és kikényszeríteni.
Az éves versenyeket úgy kell megtervezni és bonyolítani, hogy a lehetőségeket maximálisan ki lehessen használni.
A Tagszövetségi versenyeknél jó volna észrevenni, hogy vannak akik „specialisták” a szó jó értelmében, rövid, közép, hosszú távúak. Az elismeréseknek minden kategóriában megfelelőnek kell lenni.
Hozzuk, vesszük a belga, holland, német stb országbeli galambokat, de nagyon keveset foglalkozunk azok hazai viszonyaival. Ott mindenütt táv specialisták vannak.
Itthon pedig jönnek a csalódások, a veszteségek, a kudarcok. Okait keveset kutatjuk.
Hogy én hogyan csinálnám a tavaszi felkészülést?
• egyénileg kellene kezdeni mindenkinek 5 km-el. (ezt még kerékpárral is meg lehet tenni)
• 20 km – és 50 km között 3 útból, csak jó időben, reggeli gyűjtéssel,
• 70 km – és 120 km között 3 útból, csak jó időben, még lehet reggeli gyűjtéssel,
• 150 km –és 180 km között 3 útból, jó időjárásnál, már előző nap esti gyűjtéssel.
Ezek után a csapat galambok nyugodtan mehetnek a Tagszövetség első Rövid távú versenyére.
A csapaton kívüli galambok, ha más programban nem vesznek részt, 50-100 km tréningre.
Később hét közben (szerdánként) előző esti gyűjtéssel, 50-100 km tréning.
A 2010. évi fiatalok betanítását még aprólékosabban „Grondelaers” jegyében a tanítás és gyorsaság szem előtt tartásával csinálnám végig.
Hiszem, hogy előbb utóbb az eredmények igazolni fogják mind azt, amit leírtam.
Kívánom mielőbb így legyen.
Ahogy mondani szoktam: GUT FLUG:
Fogarasi József
Debrecen, 2009-10-20
Mottó
A Magyar Postagalamb Sport Szövetség nyitó mondatát szeretném csatolni és figyelmükbe ajánlani amelyeket a 2010. évi MAGYAR NEMZETI BAJNOKSÁG lebonyolításához talált mottónak.
Nekem mód felett tetszik, ebbe az irányba kellene haladni.
Az idézet a MPSZ honlapján olvasható, én csak átvettem.
Mottó: "Egy verseny akkor reális, ha az abban résztvevők mind egyforma feltételek mellett küzdhetnek a cél eléréséért, őket semmi külső körülmény a másik versenyző kárára nem segíti, vagyis ha a résztvevők tisztán saját képességükre vannak utalva" ( Horváth János-1932 )